A Luzerne megyei seriff szervezte rendőrkülönítmény Lattimer közelében 19 fegyvertelen, sztrájkoló szénbányászt és bányamunkást megölt, 36-ot pedig megsebesített, miután nem voltak hajlandók szétoszlani.
Miután Welch and Sharples-ben több bányászt megöltek néhány támogatójukkal együtt, 1921 augusztusának végén és szeptemberének elején tízezer sztrájkoló szénbányász csapott össze a felfegyverzett sztrájktörőkkel és felhatalmazott rendfenntartókkal Virginia államban.
A drumhelleri bányavállalatok elutasították a tárgyalásokat, és hazatérő háborús veteránokat fogadtak fel, hogy terrorizálják a munkásokat, a szervezőket pedig verjék és kínozzák meg. A rendőrség szemet hunyt efölött.
Margaret Thatcher miniszterelnöknek és kormányának feltett szándéka volt, hogy megtöri a munkásszervezetek erejét, és átnyomja a tömeges privatizációt és a szabadpiaci reformokat.
Niyogi a cementgyári munkások és a szerződéses szénbányászok megszervezésével sok helyi iparost haragított magára, akik ezért bérgyilkost fogadtak.
A kétszázezer bányász munkabeszüntetéssel támogatta a felügyelő alkalmazottak kollektív tárgyalásokra vonatkozó követelését.
A kanawhai szénmezőkön dolgozó négyezer bányász azt követően indult a Virginia állambeli Logan megyébe, hogy tudomásukra jutott: a bányaőrök nőket és gyermekeket vertek és öltek meg.
Miután a kormányzó kivezényelte a hadsereget a sztrájkolók sátortáborának kiürítésére, a szakszervezeti vezetők lefújták a sztrájkot. A munkások megpróbálták folytatni, de vereséget szenvedtek.
Sellinst akkor lőtték le, amikor megpróbálta megakadályozni, hogy egy sztrájkoló bányászt megverjenek. Gyilkosai büntetlenek maradtak.
Áprilisban a bányászközösség átvette az irányítást a város fölött, és visszaverte a rendőröket. A hatóságok amnesztiát ígértek a tiltakozóknak, cserébe azért, hogy a munkások leteszik a fegyvert.