A seprűket, légycsapókat, szőnyegeket készítő pennsylvaniai látássérültek magasabb béreket követeltek munkájukért, és sztrájkot helyeztek kilátásba – majd szakszervezetet alapítottak, és csatlakoztak az Amerikai Munkásszövetséghez.
A szexmunkások szakszervezetébe tömörülő nők megtagadták a nemi úton terjedő betegségek kötelező tesztelését mindaddig, amíg a rendőrség véget nem vet a szexmunkások zaklatásának.
Az Egyesült Sörgyári Dolgozók szakszervezetének három tisztviselőjét lefütyülték a színpadról, amikor megpróbáltak felszólalni a vadsztrájkot folytató sörgyári munkások gyűlésén.
A diáktüntetésekkel és munkássztrájkokkal induló, tömeges felkelés szélesebb körű demokratikus szabadságjogokat követelő tiltakozássá szélesedett ki, amely végül megdöntötte a katonai diktatúrát.
A banki dolgozók fizetésemelési követeléseit támogató helyi általános sztrájk tört ki, amely teljes sikert hozott.
Bár a nők követeléseit nem teljesítették, a sztrájk országos figyelmet kapott. 1848. július 4-én, a függetlenség napján a pennsylvaniai törvényhozás elfogadta a tízórás munkanapról szóló törvényt.
A St Mary’s római katolikus iskola tizenkét tanulója sztrájkba hívta diáktársait, hogy tiltakozzanak a testi fenyítés és a túlzott munkaterhelés ellen.
A Taxify, a Little és a Mondo-Ride fuvarmegosztó szolgáltatások sofőrjei is csatlakoztak az Uber sofőrjeihez, akik az előző hónapban határozatlan idejű sztrájkot indítottak, a jutalékok csökkentését követelve.
A Luzerne megyei seriff szervezte rendőrkülönítmény Lattimer közelében 19 fegyvertelen, sztrájkoló szénbányászt és bányamunkást megölt, 36-ot pedig megsebesített, miután nem voltak hajlandók szétoszlani.
Miután a megszálló német megszüntette a dolgozók tejadagját, két nap alatt mintegy ötven munkahelyen 20–25 ezer munkás lépett sztrájkba. A nácik válaszul statáriumot hirdettek.