A szegregált étkezdébe beülő fekete diákok a kiszolgálás megakadályozásával akkora gazdasági kárt kívántak okozni, hogy az étkezde rákényszerüljön a szegregáció megszüntetésére.
Az államközi buszközlekedés szegregációja ellen közvetlen cselekvéssel fellépő szabadságutazók közül Joan Mulholland mind a mai napig aktív.
A fekete és fehér fiatalemberek közös ülősztrájkja a szegregált chicagói Jack Spratt Coffee House-ban zajlott le. A fellépés nyomán az étterem megszüntette diszkriminatív politikáját.
A tiltakozók elégedetlenek voltak amiatt, hogy a magazin vezetésében a nők nincsenek képviselve, és ahogy a hirdetésekben és a rovatokban a nőket ábrázolták.
Jomo Kenyatta kenyai függetlenségi vezető és miniszterelnök a brit gyarmati csapatoktól kért segítségét az ülősztrájkkal tiltakozó katonák zendülésének leveréséhez.
A kompenzáció nélküli elbocsátások elleni tiltakozás a 2007–2008-as pénzügyi válság keltette környezetben lezajlott egyik első sztrájk volt, és sikerrel zárult.
A brazil Nemzeti Acélipari Vállalat dolgozói fizetésemelésért, valamint a politikai meggyőződésük miatt elbocsátott dolgozók visszavételéért folytattak kéthetes ülősztrájkot. A mészárlást a katonai diktatúra bukását követően hatalomra került új, „demokratikus” kormány szervezte meg.
A zömében lengyel bevándorló nőkből álló szivarkészítő munkások 10%-os béremelést követeltek.
Miután fekete diákok kezdtek tüntetni a csak fehérek számára fenntartott étkezőpultok ellen, az áruházak bezárták az étkezőpultokat.
Négy fekete főiskolai hallgató nem volt hajlandó elhagyni a Woolworth áruház étkezdéjének pultját, amikor a személyzet megtagadta a kiszolgálásukat.