A lázadást néhány nap alatt leverték az Egyesült Államok katonái. Bár Turnernek hetekig sikerült bujkálnia, amikor elfogták, középkori büntetésre ítélték: felakasztották, kasztrálták, kizsigerelték, lefejezték és felnégyelték.
Demerara-Essequibo brit gyarmatán – a mai Guyanában – több mint tízezer, rabszolgasorban élő, többségében kreol ember járt ültetvényről ültetvényre, hogy fegyvereket lopjon, gazdáikat pedig tömlöcbe – néhányukat kalodába – zárja.
A lázadó rabszolgálhoz több mint négyszázan csatlakoztak, ám a brit gyarmati hatóságok gyorsan leverték a felkelést. A megtorlás során 120 rabszolgát öltek meg, majd még 144-et kivégeztek, 132-t pedig deportáltak.
A rendőrség tüzet nyitott a sztrájkoló munkásokra: három ember meghalt, nyolc pedig megsebesült. Másnap brit tengerészgyalogosok szálltak partra, hogy elfojtsák a sztrájkot.
Az aratás megkezdése előtt sztrájkba lépő munkások közül a brit gyarmati hatóságok által kivezényelt rendőrök 63-at letartóztattak.
Az Egyesült Államok történetének talán legnagyobb rabszolgafelkelése zajlott le Louisiana partvidékén. A felkelők lőfegyverek nélkül vették fel a harcot a helyi milíciával.
A felkelés Kolumbusz Kristóf fia, Diego cukornádültetvényén tört ki. Sok felkelőnek sikerült a hegyekbe szöknie, ahol független közösségeket alapítottak a taínók között.
A rabszolgaság eltörlése után is megmaradt brit uralom ellen már korábban is többször munkáslázadások hullámai söpörtek végig az országon, amelyeket a gyarmati hatóságoknak nehezen sikerült elfojtani.
Miután fekete louisianai cukornádmunkások léptek sztrájkba csekély fizetésük miatt, a louisianai milícia a sztrájk két vezetőjét meglincselte, és legalább ötven fegyvertelen munkást lelőtt.
A hatóságoknak csak a következő év során sikerült erőszakkal elfojtaniuk a felkelést. A felkelést vezető Carlotát négy lóhoz kötötték és széttépték.