A tisztességtelen bérlevonások ellen tiltakozó munkásokat fegyveres biztonsági őrök támadták meg. A tömeg erőszakkal válaszolt: felgyújtotta a gyárat, és megölte a két lövöldöző őrt.
A buszvezetők 80 százaléka fekete volt, azonban szakszervezetük fehér vezetősége nem foglalkozott a fekete dolgozók problémáival.
A dél-afrikai rendőrség a Lonmin brit platinavállalat által működtetett Marikana bánya harmincnégy bányászát mészárolta le, miután azok fizetésemelést követelve vadsztrájkot indítottak.
A brit gyarmati rendőrség megverte a sztrájkra agitáló munkásokat és a járókelőket; ez tömeges felháborodást váltott ki, ami zavargásokhoz, majd általános sztrájkhoz vezetett.
A tiltakozást az robbantotta ki, hogy három ellenőrt erőszakosan áthelyeztek, miután azok a vezetőség felszólítására sem léptek ki a szakszervezetből.
Az önkormányzati dolgozók bejelentett sztrájkját az egész országon végigsöprő vadsztrájkhullám követte.
A sztrájk a megszálló náci rezsim rendelkezése ellen indult, amely előírta a fiatalok besorozását a német hadseregbe. A náci terror egy hét alatt megtörte a sztrájkot.
A béremelést követelő cukornádmunkások sztrájkja országszerte több tucatnyi ültetvényre terjedt át.
A Gundry háló- és kötélgyártó vállalat nő dolgozói a fizetés és a munkakörülmények miatt indítottak vadsztrájkot – sikeresen.
A diáktüntetésekkel és munkássztrájkokkal induló, tömeges felkelés szélesebb körű demokratikus szabadságjogokat követelő tiltakozássá szélesedett ki, amely végül megdöntötte a katonai diktatúrát.