Ez a lépés egy nem sokkal korábbi zendülést követett, amelynek során hatan megtagadták a részvételt egy veszélyes küldetésben – amiért hadbíróság elé kellett állniuk.
A brit gyarmati hatóságok megpróbálták letartóztatni a munkaügyi vita egyik vezetőjét, Uriah Butlert, az egykori olajipari munkásból lett prédikátort, de a munkások tömege a védelmére kelt, és két rendőrt megölt.
A sztrájkolók a nem megfelelő mentőcsónakok miatt tiltakoztak. A vezetőség sztrájktörőket vetett be, emiatt 54 matróz elhagyta a hajót, így az indulást el kellett halasztani.
A bombayi kikötő matrózai által indított sztrájkból az egész országra átterjedő lázadás lett. A zendülés miatt elbocsátott matrózok közül India függetlenné válása után sem vettek vissza senkit.
A tengerészek megtagadták a parancsot, hogy támadást indítsanak a britek ellen az Északi-tengeren. Lázadásuk forradalomhoz és az első világháború befejezéséhez vezetett.
A Dobro Poljénál dezertáló katonák saját hadsereget hoztak létre, és fegyvereiket a vezetőik ellen fordították.
A lázadó katonák megtagadták, hogy lövészárokba vonuljanak. Ellenállásukat leverték, és a zendülő katonák közül tízből egyet találomra lelőttek. Az összes érintett magasabb rangú tisztet agyonlőtték, az altiszteket pedig bebörtönözték.
Tizenöt hajó tengerészei magasabb fizetést és jobb munkakörülményeket követelve csatlakoztak a Portsmouth melletti Spitheadben két héttel korábban kezdődött zendüléshez.
A hajó tízezer tonna napalmot szállított az USA hadserege részére Vietnámba. Az eltérítők a semleges Kambodzsába hajóztak, hogy megakadályozzák a rakomány felhasználását.
Jomo Kenyatta kenyai függetlenségi vezető és miniszterelnök a brit gyarmati csapatoktól kért segítségét az ülősztrájkkal tiltakozó katonák zendülésének leveréséhez.