A tengerészek megtagadták a parancsot, hogy támadást indítsanak a britek ellen az Északi-tengeren. Lázadásuk forradalomhoz és az első világháború befejezéséhez vezetett.
A Dobro Poljénál dezertáló katonák saját hadsereget hoztak létre, és fegyvereiket a vezetőik ellen fordították.
A lázadó katonák megtagadták, hogy lövészárokba vonuljanak. Ellenállásukat leverték, és a zendülő katonák közül tízből egyet találomra lelőttek. Az összes érintett magasabb rangú tisztet agyonlőtték, az altiszteket pedig bebörtönözték.
Tizenöt hajó tengerészei magasabb fizetést és jobb munkakörülményeket követelve csatlakoztak a Portsmouth melletti Spitheadben két héttel korábban kezdődött zendüléshez.
A hajó tízezer tonna napalmot szállított az USA hadserege részére Vietnámba. Az eltérítők a semleges Kambodzsába hajóztak, hogy megakadályozzák a rakomány felhasználását.
Jomo Kenyatta kenyai függetlenségi vezető és miniszterelnök a brit gyarmati csapatoktól kért segítségét az ülősztrájkkal tiltakozó katonák zendülésének leveréséhez.
A katonák az alacsony fizetés mellett az ellen is tiltakoztak, hogy továbbra is brit tisztek irányítása alatt álltak, holott országuk két évvel korábban elnyerte függetlenségét.
A Királyi Haditengerészet Marie Antoinette nevű hajójának legénysége meggyilkolta a tiszteket, majd egy karib-tengeri francia kikötőbe hajózott.
Az olaszországi Tarantóban állomásozó brit nyugat-indiai ezred fekete katonái fellázadtak a döbbenetesen rasszista bánásmód ellen, és megtámadták tisztjeiket.
A vietnámi partnoknál állomásozó hadihajón a rasszalapú feszültségek torkolltak lázadásba. Emiatt utóbb huszonhét fekete tengerészt letartóztattak, és vádat emeltek ellenük – míg a fehér tengerészek közül egy ellen sem.