1974. április 3.: Fekete diákok sztrájkja Londonban
Ezer – többségében fekete – diák sztrájkkal támogatta azt a három fekete fiatalt, akiket erőszakos rendőri fellépés nyomán csuktak le.
Ezer – többségében fekete – diák sztrájkkal támogatta azt a három fekete fiatalt, akiket erőszakos rendőri fellépés nyomán csuktak le.
Miután a rendőrség razziát tartott a város egyetlen fekete résztulajdonban megmaradt kávézójában, több száz fekete lakos szállt szembe a rendőri zaklatással.
Az Exxon már a ’70-es években tudta, hogy termékei pusztító klímaváltoztást idéznek elő, ám cselekvés helyett félretájékoztató kampányokat indított.
Amikor a San Franciscó-i leszbikus bár dolgozói azt mondták, hogy hívják a rendőrséget, támadóik azt felelték: „Mi vagyunk a zsaruk, és azt csinálunk, ami jólesik.”
A lakosság szegregálására szolgáló belső útlevelek rasszista rendszere elleni kampány három hónapon át tartott, és 700 afrikai embert letartóztatása nyomán sikertelenül zárult.
A sztrájkba lépő félmillió dolgozó minden szektorra kiterjedő átalány-béremelést követelt.
Az „anarchia és a bolsevizmus meghatározásáról és büntetéséről” szóló törvény betiltotta egyebek mellett „a jelenlegi kormányforma megdöntését célzó minden zászló stb. bemutatását”.
A rendelet előírta, hogy a borbélyok kötelesek a háború támogatására beszolgáltatni a levágott hajat. A lázadó antifasiszta fiatalok, a Zazou-k tiltakozásként megnövesztették a hajukat.
A repülőtér megépítése miatt dühös tiltakozók Molotov-koktélokkal rongálták meg az irányítótornyot, így a megnyitót közel két hónappal el kellett halasztani.
A kormány megpróbálta erőszakkal elfojtani az október óta tartó rezsimellenes tömegtüntetéseket, de ez az ellenállás erősödéséhez vezetett, és végül lemondásra kényszerítette Muhammad Ayub Khan tábornokot.