Ortegából kínvallatással sem tudták kihúzni társai nevét. „Gyávák! Ha darabokra tépitek a bőrömet, ha összetöritek a csontjaimat, ha megisszátok az összes véremet, akkor sem fogom elárulni egyetlen barátomat sem!”
Több mint ötszáz ember meghalt, további ötezer pedig megégett, amikor a PEMEX kőolajraktárában felrobbantak a tartályok.
A Vietnámban foglalkoztatott koreai munkások az élelmezéssel való elégedetlenségükben fellázadtak; a sztrájkot és a zavargásokat csak négy nappal később sikerült elfojtani.
Több ezer háziasszony és munkás vonult Glasgow-ban, hogy támogassa a lakbérsztrájk húszezer résztvevőjét abban a vitában, amely végül a lakbérek szabályozásának bevezetését hozta el Nagy-Britannia-szerte.
A város kétezer fekete lakóját tartóztatták le, mert nem fizették ki a lakbérüket. A letartóztatottak a valóságnak megfelelően azzal védekeztek, hogy azért nem tudták kifizetni a lakbért, mert a bérleti iroda leégett.
Miután az általános sztrájkot folytató munkások és családjaik békés tüntetésre gyűltek össze, a fegyveres erők és a rendőrség tüzet nyitottak a tömegre. Az áldozatok számát háromszáz és ezer közé teszik.
A Fehér Ház előtt a nők választójogáért tüntető nőket a rendőrség a Virginia állambeli Occoquan dologházba vitte, ahol brutálisan bántalmazták őket.
Garnettet testi sértésért letartóztatták, de Churchill nem akart a bíróságon megjelenni, ezért nem emelt vádat – így Garnettet a „nyugalom megzavarásért” zárták egy hónapra börtönbe.
Négy aktivistát – köztük a tizenegy gyermekes Helen Woodsont – letartóztatták, és rendkívül szigorú börtönbüntetésre ítélték. Woodson végül huszonhét évet ült.
250 ezren léptek sztrájkba, és követelték egyebek mellett a női választójogot. A kormány másnap 95 ezer katonát vezényelt ki a sztrájk leverésére. A nők csak 1971-ben kaptak választójogot.