Ezen a napon, 1973. szeptember 11-én a jobboldali Augusto Pinochet tábornok államcsínyt indított Salvador Allende megválasztott baloldali kormánya ellen Chilében. Allende az előző hónapban nevezte ki Pinochetet a fegyveres erők élére, és Pinochet, pozícióját kihasználva, megszervezte a puccsot.
Az új kormány az első napon ezrével kezdte begyűjteni az embereket – főként munkásosztálybeli aktivistákat és baloldaliakat. A nemzeti stadionban tartották fogva őket, és sokukat megölték. A brutális katonai diktatúra, amelyet több nyugati hatalom, köztük az USA és az Egyesült Királyság is támogatott, a neoliberális „chicagói fiúk” durva jobboldali gazdasági ideológiáját hajtotta végre. Míg a nemzetközi megfigyelők az ebből adódó „gazdasági csodát” méltatták, a valóságban a lakosság nagy többsége számára csökkent az életszínvonal, a bérek zuhanni kezdtek, az egészségügyi, oktatási és lakhatási kiadásokat pedig megnyirbálták. Az ellenállni próbáló munkásokat meggyilkolták, megkínozták, bebörtönözték vagy „eltüntették”. A kivégzés népszerű módja volt, hogy a civileket helikopterről az óceánba vagy az Andok hegyei közé dobták. Az alt-right sok tagja ma „helikopteres mémekkel” ünnepli ezeket a gyilkosságokat.
A következő tizenhét év alatt több mint háromezer embert gyilkolt meg a rezsim, további harminchétezret pedig illegálisan bebörtönöztek és/vagy megkínoztak. Az őrök sok foglyot szisztematikusan megerőszakoltak és szexuálisan bántalmaztak, mindenekelőtt a nők voltak a célpontok. Egyes nőket az őrök nem csupán megerőszakoltak, hanem kutyákkal, patkányokkal és pókokkal is szexuálisan bántalmaztak, illetve arra kényszerítettek, hogy férfi családtagokkal szexeljenek. A meggyilkoltak sok gyermekét adták át a katolikus egyháznak vagy örökbefogadóknak. A gyerekeknek legfeljebb annyit mondtak, hogy szüleik balesetben haltak meg.
Címlapkép: A chilei puccs (A fotót rendelkezésünkre bocsátotta a Working Class History)
Forrás:
„Chile Dictatorship Victim Toll Bumped to 40,018”, CBC, 2011. augusztus 18., https://tinyurl.com/yae76yl5;
Jonathan Franklin, „Chilean Army Admits 120 Thrown into Sea”, Guardian, 2001. január 9., https://www.theguardian.com/world/2001/jan/09/chile.pinochet;
„Ex-Army Chief Juan Emilio Cheyre Admits Chile Adoption”, BBC News, 2013. augusztus 20., https://www.bbc.com/news/world-latin-america-23770222;
Marianela Jarroud, „Children Stolen by Chilean Dictatorship Finally Come to Light”, Inter Press Service, 2014. december 31., https://tinyurl.com/ycavgofk;
Sarah Malm, „The Stolen Children: »Hundreds« of Babies Were Taken from Their Mothers to Be Adopted in Sweden through an Agency Later Run by the Man Readying Himself to Become Prime Minister”, Daily Mail, 2019. január 2., https://bit.ly/3PjL8ME;
Peter Kornbluh, The Pinochet File: A Declassified Dossier on Atrocity and Accountability (New York: New Press, 2003), 169–170;
Comisión Nacional sobre Prisión Política y Tortura, Informe de la Comisión Nacional sobre Prisión Política y Tortura (Valech I) (Santiago, CL: Ministerio del Interior, 2005);
„Augusto Pinochet”, Encyclopaedia Britannica, https://www.britannica.com/biography/Augusto-Pinochet;
James Petras és Steve Vieux, „The Chilean »Economic Miracle«: An Empirical Critique”, Critical Sociology 17, no. 2 (1990. július): 57–72;
Pointblank, „Strange Defeat: the Chilean Revolution, 1973 – Pointblank!”, libcom.org, https://libcom.org/library/strange-defeat-chilean-revolution-1973-pointblank
