Ezen a napon, 1984. március 5-én kezdődött a nagy brit bányászsztrájk, amikor a konzervatív kormány által bejelentett bányabezárási tervre válaszul sztrájkba léptek a Cortonwood szénbánya bányászai. Más viták miatt már korábban is sztrájkoltak néhány bányában, de a bezárások elleni sztrájkok egész Yorkshire-re átterjedtek, és négy nappal később a Bányamunkások Nemzeti Szakszervezete (National Union of Mineworkers, NUM) országos sztrájkot hirdetett, amelyhez a bányászok többsége csatlakozott országszerte.

A nők – sokuk bányászok feleségei – döntő szerepet játszottak a sztrájk támogatásában, és segítettek a munkásoknak abban, hogy közel egy évig kitartsanak.

Margaret Thatcher miniszterelnöknek és kormányának feltett szándéka volt, hogy megtöri a munkásszervezetek erejét, és átnyomja a tömeges privatizációt és a szabadpiaci reformokat. Tanultak az 1972-es és 1974-es bányászsztrájkokban elszenvedett vereségeikből. Szénkészleteket halmoztak fel, hogy egy elhúzódó sztrájkot is kibírjanak, majd szándékosan kiprovokálták a sztrájkot: tavasszal jelentették be a bezárási terveket, amikor kisebb volt a kereslet a szénre, mint a hideg téli hónapokban. A Nagy-Britannia legjobban szervezett és legharcosabb munkáscsoportját alkotó bányászok veresége döntő fordulatot hozott az ország munkavállalói és munkáltatói közötti erőviszonyokban.

Források:
Sam Lowry, „Notes on the Miners [sic] Strike, 1984–1985”, libcom.org, https://libcom.org/library/notes-on-the-miners-strike-1984-1985;
Jonathan Winterton és Ruth Winterton, Coal, Crisis, and Conflict: The 1984–85 Miners’ Strike in Yorkshire (Manchester: Manchester Press, 1989), 67;
Mike Ironside és Roger V Seifert, Facing Up to Thatcherism: The History of NALGO, 1979–1993 (Oxford: Oxford University Press, 2000), 171;
Seamus Milne, „A Generation on, the Miners’ Strike Can Speak to Our Time”, The Guardian, 2009. március 12.