Ezen a napon, 1950. október 17-én a Bánya-, Fémmű- és Kohászati Dolgozók Nemzetközi Szakszervezetének (International Union of Mine, Mill, and Smelter Workers, IUMMSW) bányászai sztrájkot indítottak az új-mexikói Empire Zinc Company ellen. A sztrájkolók kezdeti követelése az volt, hogy vessenek véget a bérdiszkriminációnak – mivel a fehér munkások többet kaptak a mexikóiaknál –, valamint a szegregált lakhatásnak. Később a követelések listájára az is felkerült, hogy lássák el beltéri vízvezetékekkel és meleg vízzel a mexikói amerikaiak otthonait. A vállalat visszavágásként rendőröket küldött a sztrájkra agitálók zaklatására, kilakoltatási felszólításokat helyeztek el a vállalati házakon, megszüntették a sztrájkolók lehetőségét a vállalati élelmiszerboltban a hitelbe vásárlásra, és sztrájktörőket vetettek be. Idővel azonban a környék más vállalatainak bányászai is csatlakoztak a sztrájkőrséghez.

Amikor a sztrájk már nyolc hónapja tartott, a vállalatnak sikerült bírósági végzést szereznie, amely megtiltotta a sztrájkolóknak, hogy visszatérjenek a sztrájkőrségbe – így a dolgozók feleségei álltak be, megkerülve a vállalat jogi cselét. A nőknek szexizmussal, rendőri erőszakkal és tömeges letartóztatásokkal kellett szembenézniük, de kitartottak. Tizenöt hónapnyi sztrájk után a vállalat szinte az összes követelést teljesítette, vállalta, hogy javítja a béreket és a juttatásokat, és biztosítja a meleg vizet a városban található otthonokban.

A sztrájk országos figyelmet keltett. Hollywoodban feketelistára tett színészek, rendezők és producerek 1954-ben elkészítették belőle a Salt of the Earth (A föld sója) című filmet, amelyben a legtöbb szerepet munkások játszották, nem pedig hivatásos színészek.

Források:
Carl R. Weinberg, „Salt of the Earth: Labor, Film, and the Cold War”, OAH Magazine of History 24, no. 4 (2010. október): 41–45;
Ronald Young, „Salt of the Earth Strike”, Encyclopedia.com, frissítve 2023. augusztus 22-én.