1949. május 17.: Csendőrök ölik meg Maria Margottit
Margotti, az olasz ellenállás egykori tagja az előző nap sokadmagával megpróbálta megakadályozni, hogy a sztrájkoló mezőgazdasági munkásokat sztrájktörők helyettesítsék.
Margotti, az olasz ellenállás egykori tagja az előző nap sokadmagával megpróbálta megakadályozni, hogy a sztrájkoló mezőgazdasági munkásokat sztrájktörők helyettesítsék.
1928 májusában tizenegy sztrájkoló munkást öltek az argentínai Rosarióban. Ennek ellenére a sztrájkok és a tüntetések folytatódtak a városban, és az elkövetkező év folyamán egyre nagyobb méreteket öltöttek.
A sztrájkot a Világ Ipari Munkásai (Industrial Workers of the World, IWW) szakszervezet szervezte, és a sztrájk csúcspontján több mint hatezer dolgozó tagadta meg a munkát.
A nyolcórás munkanapért indított mozgalom központjában, Chicagóban 300–500 ezer munkás tüntetett – majd a rendőrök gyilkos fellépésének másnapján bomba robbant a Haymarket téren.
A sztrájkolók a nem megfelelő mentőcsónakok miatt tiltakoztak. A vezetőség sztrájktörőket vetett be, emiatt 54 matróz elhagyta a hajót, így az indulást el kellett halasztani.
A sztrájk megtörésére érkező, szakszervezeten kívüli munkásokat szállító Mareeba gőzhajót hatszáz sztrájkoló dokkmunkás rohanta meg.
A munkásosztálybeli nők kitartó segítségével a fekete afrikai vasutasok öt hónapig kitartottak, és akciójuk sikerrel zárult.
Az alacsony bérek és a hosszú munkaidő ellen tiltakozó – többségükben nő és gyermek – munkásoknak sikerült kiharcolniuk a legfeljebb 60 órás munkahetet.
A júliusig tartó sztrájkot a munkáspárti (Labour) kormány elítélte, és a sztrájk letörésére katonákat vetett be sztrájktörőnek.
Több száz felfegyverzett rendőr és lovasrendőr támadt a munkahelyükről kizárt vancouveri dokkmunkások és támogatóik mintegy ezer fős tömegére.