Ezen a napon, 1994. február 25-én egy 37 éves, egyesült államokbeli cionista férfi 29 palesztin civilt mészárolt le és további százat sebesített meg, akik a muszlimok szent hónapja, a ramadán idején a ciszjordániai Hebron egyik mecsetében imádkoztak.
Az Ibrahimi-mecsetbe – avagy a Patriárkák barlangjába – behatoló férfi tüzet nyitott az imádkozókra; a jelenlévőknek végül sikerült lefegyvereznie és megölnie. A mecset előtt és a város több pontján a gyilkosságok elleni tiltakozások robbantak ki. Válaszul az izraeli hadsereg több tiltakozót megölt a mecset előtt, valamint egy közeli kórház előtt, majd egy helyi temetőben, ahol éppen a halottakat temették el.
A palesztinok becslése szerint 50–70 ember veszítette életét, és 250 sebesült meg. Több túlélő úgy véli, hogy egy második fegyveres is részt vett a mészárlásban, akit később sem vontak felelősségre. Sokak szerint az izraeli hadseregnek is köze volt a támadáshoz. Az egyik túlélő, a lövöldözésben megbénult Kamal Abdén a következőt nyilatkozta az Al-Dzsazírának: „A mecsetbe történő belépés előtt a katonák mindig megmotoztak, és egy fémdetektoron kellett áthaladnunk.” Azonban „aznap a gépet kikapcsolták, és senki sem motozott meg minket. A szokásosnál kevesebb volt a katona; lazák voltak és nevetgéltek.”
A mészárlás után az izraeli hatóságok több mint 500 helyi vállalkozást kényszerítettek bezárásra, és a palesztinok lakta terület nagy részét lezárták. Emellett a mecsetet is két részre osztották; a nagyobbik onnantól kezdve kizárólag a zsidó telepesek és a látogatók részére volt fenntartva.
Számos izraeli állampolgár ünnepelte a mészárlást, és sok cionista szélsőséges rótta le kegyeletét a gyilkos sírjánál. Egyikük, Itamar Ben-Gvir leendő feleségével együtt, első találkájuk alkalmával kereste fel a sír, majd nappalijuk falán éveken keresztül lógott a gyilkos fényképe. 2021-ben Ben-Gvirt parlamenti képviselőnek választották, a rákövetkező évben pedig Izrael nemzetbiztonsági miniszere lett.
A munkásosztály története
„A kis tettek milliónyi emberrel beszorozva átalakíthatják a világot” (Howard Zinn)
A történelmet nem a királyok, politikusok alakítják, hanem mi: egyszerű emberek milliárdjai. A munkásosztály története – a Working Class History magyar oldala – évfordulós rövidhírek formájában mutatja be a történelmet alulnézetben, az elnyomás elleni küzdelem megannyi epizódját. Itt olvashatsz többet a projektről.
Az anyagot a Théâtre le Levain (Kovász Színház) és a Mérce együttműködésében, Piróth Attila fordításában, Klopfer Judit szerkesztésében adjuk közre a MOT weboldalán, Facebook-oldalán és Instagram-oldalán.
Források:
Rich Wiles, „Remembering the Ibrahimi Mosque massacre”, Al-Dzsazíra, 2014. február 24.;
Joel Greenberg, „Sounds of Chanting and Gunfire Echoed in a Town Awash with Blood”, The New York Times, 1994. február 26., 1. o.;
Clyde Haberman, „Hundreds of Jews Gather To Honor Hebron Killer”, The New York Times, 1994. április 1;
Margalit R., „Itamar Ben-Gvir, Israel’s Minister of Chaos”, The New Yorker, 2023. február 20.
