A sztrájkolókra tüzet nyitó vezetők közül egy ellen sem emeltek vádat, ugyanakkor a legtöbb sztrájkolót letartóztatták, és súlyos vádakkal – köztük zavargás és gyilkosság vádjával – bíróság elé állították.
A francia hadsereg a lázadást decemberre verte le, miután a kanak lakosság 5 százalékát megölték, számos törzsfőnököt tárgyalás nélkül kivégeztek, és számos törzset más szigetekre deportáltak.
Az Egyesült Államok történetének egyik legsúlyosabb rasszalapú erőszakos incidensében háromszázan vesztették életüket. A mészárlás kiváltó oka egy hamis vád volt, amely szerint egy fekete férfi megtámadott egy fehér nőt.
A sztrájkoló bányászok táborának kiürítésére kivezényelt nemzeti gárdisták géppuskákkal tüzet nyitottak a bányászokra és családtagjaikra, majd az éjszaka folyamán felgyújtották a sátrakat. Huszonhat embert öltek meg; a legfiatalabb áldozat három hónapos volt.
Több mint ezer ember vesztette életét, amikor a brit katonák a főként szikh zarándokokból álló tömegbe. Ez az incidens vezetett el a következő évben indított együttnemműködési mozgalomhoz.
A Jeruzsálem melletti Deir Jaszin palesztin falura támadó cionista félkatonai szervezetek tagjai legalább száz–százötven palesztint öltek meg.
A felkelők az USA által támogatott, erőszakos rendőrség ellen léptek fel. Lázadásukat a hatóságok brutálisan elfojtották, és a sziget lakosságának 10%-át megölték.
A kommunista vezetésű partizán hazafias akciócsoportok tucatnyi tagja harminc SS-katonát megölt, százat pedig megsebesített. Másnap a nácik véres bosszút álltak.
Ez volt a legelső alkalom, hogy a felkelő munkásosztály megpróbálta megteremteni a szocializmust.
A rendőrök és a Ford biztonsági őrei négy munkanélküli munkást megöltek, és további hatvanat megsebesítettek, amikor tüzet nyitottak a tüntetőkre.