A bebörtönzött, többségében nő lakbérsztrájkolók fogva tartásuk alatt is sztrájkokat szerveztek, és összecsaptak a börtönőrökkel, a börtönön kívül pedig a munkások általános sztrájkkal fenyegetőzve követelték szabadon bocsátásukat.
Az országszerte zajló sztrájkok 8%-os béremelésre kényszerítték a hatóságokat. Hamarosan több száz munkást letartóztattak, és sokakat koncentrációs táborokba küldtek.
A női jogi gyűlésen rajtaütő rendőröket virágcserepek, asztalok és székek zuhataga fogadta, valamint a dzsúdzsucuban képzett testőrök.
A fekete és fehér fiatalemberek közös ülősztrájkja a szegregált chicagói Jack Spratt Coffee House-ban zajlott le. A fellépés nyomán az étterem megszüntette diszkriminatív politikáját.
Áprilisban a bányászközösség átvette az irányítást a város fölött, és visszaverte a rendőröket. A hatóságok amnesztiát ígértek a tiltakozóknak, cserébe azért, hogy a munkások leteszik a fegyvert.
Néhány nappal a razzia után az intézet hatalmas könyvtárát az utcán égették el, miközben Joseph Goebbels propagandaminiszter beszédet mondott. A nácik ezt követően fokozták az LMBT+ emberek üldözését.
A Cananea Consolidated Copper Company mexikói munkásai 40%-kal kevesebbet kerestek, mint a velük azonos munkát végző amerikai alkalmazottak.
Miután nem sikerült megtörni a sztrájkot, a kormány júliusban kényszerítette a munkáltatókat, hogy teljesítsék a munkások követeléseit.
A munkások általános sztrájkkal támogatták a munkahelyükről kizárt bányászokat, akik bércsökkentésük ellen tiltakoztak.
A munkások a gyártósor sebességének növelése ellen tiltakoztak. Fekete sztrájkolók még aznap megalakították a Dodge Forradalmi Szakszervezeti Mozgalmat.