A vietnámi háború közel ezer veteránja szolgáltatta vissza harci kitüntetéseit az USA kormányának. Sokan elesett bajtársaiknak – amerikaiaknak és vietnámiaknak – ajánlották a kitüntetésüket, mielőtt behajították volna a Capitolium körül emelt kerítésen.
A Washington DC-beli, szegregáltan működő Thomson étteremben tartott ülősztrájk olyan bevételkiesést okozott, hogy az étterem áttért az afrikai amerikai ügyfelek kiszolgálására – ám az ülősztrájkok beszüntetése után ezt ismét megtagadta.
A vezetőség többféle trükkel próbált véget vetni a gyárfoglalásnak, még azzal is fenyegetőztek, hogy prostitúcióval vádolják meg a nő munkásokat, miután nem a férjükkel, hanem otthonuktól távol, más férfiakkal aludtak egy fedél alatt.
A sztrájkoló bányászok táborának kiürítésére kivezényelt nemzeti gárdisták géppuskákkal tüzet nyitottak a bányászokra és családtagjaikra, majd az éjszaka folyamán felgyújtották a sátrakat. Huszonhat embert öltek meg; a legfiatalabb áldozat három hónapos volt.
A holokauszt legnagyobb fegyveres zsidó felkelése során a zsidók visszaverték a nácik kísérleteit, hogy a treblinkai megsemmisítő táborba deportálják őket.
Ahogy az összes gyarmatukon, a britek Kelet-Afrikában – Kenyában és Ugandában – is betiltották a homoszexualitást, és homofób értékeket terjesztettek. A melegséget mindmáig büntetik a két országban.
A fekete férfiakat, nőket és gyermekeket az akkor még belga gyarmati sorban lévő Kongóban uralkodó állítólagos „őshonos körülményeik között” tették közszemlére. A kiállítás idejekorán véget ért, mert a kongói lakosok nem tűrték tovább az embertelen bánásmódot.
A nicaraguai forradalmár halála sokakat ellenállásra sarkallt, és a Somoza-diktatúra egy hónapon belül megbukott.
Bár a Tiananmen térről indult lázadást Nyugaton általában liberális kapitalista demokráciát követelő diákmozgalomként szokás leírni, a munkásosztály is erőteljes szerepet játszott benne.
A lázadó rabszolgálhoz több mint négyszázan csatlakoztak, ám a brit gyarmati hatóságok gyorsan leverték a felkelést. A megtorlás során 120 rabszolgát öltek meg, majd még 144-et kivégeztek, 132-t pedig deportáltak.