A rendőri elnyomás elleni általános sztrájk során rendőrök és katonák támadták meg a munkások tüntetését, és tizenkét tüntetőt megöltek. A tiltakozás hamarosan országos sztrájkká nőtt.
1928 májusában tizenegy sztrájkoló munkást öltek az argentínai Rosarióban. Ennek ellenére a sztrájkok és a tüntetések folytatódtak a városban, és az elkövetkező év folyamán egyre nagyobb méreteket öltöttek.
A sztrájkot a Világ Ipari Munkásai (Industrial Workers of the World, IWW) szakszervezet szervezte, és a sztrájk csúcspontján több mint hatezer dolgozó tagadta meg a munkát.
Néhány nappal a razzia után az intézet hatalmas könyvtárát az utcán égették el, miközben Joseph Goebbels propagandaminiszter beszédet mondott. A nácik ezt követően fokozták az LMBT+ emberek üldözését.
A többszörösen díjazott műsorszolgáltató egyike volt annak a néhány médiaorgánumnak, amely közvetlenül a Gázai övezetből sugárzott adásokat.
A polgárjogi mozgalom fontos része volt az államközi buszközlekedés szegregációjának felszámolása az Egyesült Államok déli részén, amelyet közvetlen cselekvéssel – a szabadságutakkal – sikerült kivívni.
A tiltakozók a romló munkakörülményeket sérelmezték: az államosítást követően a többségében nő dolgozókat foglalkoztató bolgár dohányiparban az állandó állásokat mindinkább rövid távú szerződések váltották fel.
A Párducok felfegyverkezve bevonultak Kalifornia állam Capitoliumába, hogy így tiltakozzanak egy őket célzó, fegyvertartást szabályozó törvényjavaslat ellen.
A nyolcórás munkanapért indított mozgalom központjában, Chicagóban 300–500 ezer munkás tüntetett – majd a rendőrök gyilkos fellépésének másnapján bomba robbant a Haymarket téren.
Miután a fekete és ázsiai munkásokat kizárták a városi buszokon dolgozók köréből, a karib-térségbeli migráns munkások bojkottot hirdettek.