A bombayi kikötő matrózai által indított sztrájkból az egész országra átterjedő lázadás lett. A zendülés miatt elbocsátott matrózok közül India függetlenné válása után sem vettek vissza senkit.
Luciano Lama szakszervezeti főtitkár szeretett vona „értelmesen beszélni” az egyetemfoglaló diákokkal, de kikergették a kampuszról.
Ramsay MacDonald munkáspárti miniszterelnök a szükségállapotról szóló törvényre hivatkozva teljes erővel lesújtott a sztrájkolókra – de a munkások kitartottak.
A Firestone vállalat háromszáz munkása által indított sztrájkba a Világ Ipari Munkásai szakszervezet húszezer munkást vont be.
Richard Temple brit kormányzó segélyprogramjának köszönhetően az éhínségnek alig lett halálos áldozata. Ám a brit kormány sokallta a költségeket, és ez hamarosan katasztrófához vezetett.
„A robbanásokban a két hatalmas alagsori víztartály is megsemmisült. Akik az alagsorban aludtak… azok megfőttek a menedékhelyüket elárasztó két méter magas vízben.”
A sztrájkoló nők egyebek között a férfiakéval egyenlő bérezést követeltek és a vezetők általi szexuális zaklatások felszámolását. A gyár legtöbb férfi dolgozója semmibe vette a sztrájkőrséget.
Elsősorban roma emberek vettek részt a juttatások csökkentése elleni tiltakozásokban – amelyek végül minden munkanélküli számára jobb körülményeket teremtettek.
Miután fekete diákok kezdtek tüntetni a csak fehérek számára fenntartott étkezőpultok ellen, az áruházak bezárták az étkezőpultokat.
A béketárgyalások félbehagyására az egyesült államokbeli Chase Manhattan Bank tanácsadója utasította a mexikói kormányt.