1950. június 23.: A londoni Smithfield húspiac fuvarosainak vadsztrájkja
A júliusig tartó sztrájkot a munkáspárti (Labour) kormány elítélte, és a sztrájk letörésére katonákat vetett be sztrájktörőnek.
A júliusig tartó sztrájkot a munkáspárti (Labour) kormány elítélte, és a sztrájk letörésére katonákat vetett be sztrájktörőnek.
A japán rendőrség megtámadta az ünnepelt anarchista, Koken Jamagucsi szabadulását ünneplő tömeget, és 14 prominens aktivistát tartóztatott le.
James Earl Chaney, Andrew Goodman és Michael Schwerner a „Szabadság nyara” kampányon dolgoztak, és afrikai amerikaiakat próbáltak szavazóként regisztrálni.
„Miért kérik tőlem, hogy húzzak egyenruhát, és az otthonomtól 10 000 mérföldre barna embereket bombázzak és lőjek, miközben Louisville-ben az úgynevezett néger emberekkel úgy bánnak, mint a kutyákkal?”
A rendőrség 16 embert megölt és közel 300-at megsebesített, amikor a sztrájkoló acélmunkások feleségei és gyermekei támogatólag kiálltak a Republic Steel munkásai mellett.
Több száz felfegyverzett rendőr és lovasrendőr támadt a munkahelyükről kizárt vancouveri dokkmunkások és támogatóik mintegy ezer fős tömegére.
Az építőipari munkások megtagadták a luxusházak építését Hunters Hill utolsó beépítetlen területén, miután helyi lakosok hosszú ideje kampányoltak a park megmentéséért.
Miután a rendőrök tüzet nyitottak a tömegre, zavargási hullám söpört végig az országon, és az így kialakuló felkelés új lendületet adott az apartheidellenes küzdelemnek.
Kanba több százezer társával részt vett a Japán és az Egyesült Államok közötti biztonsági szerződés feltételei ellen naponta szervezett tiltakozásokban.
Félmillió sztrájkoló nó követelte az alkotmányba tíz évvel korábban belefoglalt nemek közötti egyenlőség jogi érvényre juttatását.