A munkabeszüntetést széles körű, nem hivatalos szabotázs- és hiányzáskampány előzte meg. Előfordult, hogy a motorblokkok úgy kerültek ki negyven munkás keze alól, hogy egyikük sem nyúlt hozzá.
Juana Azurduy, a mai Bolívia területén született, kecsua származású mesztic nő vezette győzelemre gyarmatellenes katonai különítményét a spanyol csapatok ellen.
Néhány nappal később a munkások köztársaságot kiáltottak ki, amely áprilisig működött – ekkor azonban a hadsereg ezer katonát vezényelt ki, akik leverték a felkelést.
A japán gyarmatosítással szembeni tiltakozások sorozatában a következő hat hét folyamán a lakosság 10%-a vett részt. A japán rendőrség és fegyveres erők erőszakkal elfojtották a mozgalmat.
A menetelők, akik korábban a brit hadseregben harcoltak, az emelkedő megélhetési költségek elleni fellépésre felszólító petíciót akartak átadni a kormányzónak.
A fegyveres amerikai őslakos aktivisták területfoglalással tiltakoztak a törzsi korrupció ellen, valamint az őslakosokkal kötött szerződések semmibe vétele ellen.
A mészárlást túlélő vijot embereknek megtiltották, hogy visszatérjenek a földjükre. Sok túlélő megpróbált ellenállni, de végül rezervátumokba kényszerültek.
A megszálló nácik zsidóellenes intézkedéseivel szembeni tiltakozást másnap a legtöbb helyen leverték, a főszervezőket pedig koncentrációs táborokba küldték.
Pardeiro hírhedt volt az előzetes letartóztatásban lévő anarchisták kínzásáról.
Az öt hónapig tartó sztrájkkal – amelyet a húszezrek felkeléseként emlegettek – a munkásoknak sikerült magasabb béreket kiharcolniuk, de a szakszervezet elismerését nem.