Tizenöten meghaltak és 700-an megsebesültek, amikor brit lovasság a manchesteri Szent Péter-mezőn összegyűlt 60–80 ezer munkásosztálybeli emberből álló, választójogot követelő tömegbe rontott.
Míg a közismert narratíva szerint a függetlenségi mozgalom békésen zajlott Mohandász Gandhi vezetésével, addig a valóság egészen más.
A vietnámi forradalmár börtönében halt meg, ahová azért zárták, mert a munkásosztály és a parasztság felkelését szorgalmazta a francia gyarmati rendszer ellen.
A dél-londoni lakosok és antifasiszták üldözőharcot vívtak a rendőrséggel és a Nemzeti Front tagjaival, hogy megakadályozzanak egy fasiszta tüntetést.
144 szocialistát, kommunistát és anarchistát végeztek ki a tobolszki börtönben. A következő év végére ez a szám 2500-ra nőtt.
A tömeges fosztogatással és a rendőrség ellen irányuló erőszakkal járó lázadás nyomán a polgárjogi mozgalom egyes szereplői felülvizsgálták pacifizmus iránti addigi elkötelezettségüket.
A 73 emberéletet követelő támadás a Franciaország által az algériai függetlenségi mozgalom ellen, a felkelések leverésére indított brutális kampány része volt.
A tiltakozók a rendőrőrsök elé vonulva követelték a Mangrove karibi étteremben folytatott rendőrségi razziák beszüntetését.
A 17. századtól a 20.-ig a brit kormány több ezer bekerítési törvényt fogadott el, így összesen 27 000 négyzetkilométer közös földterületet kerített el, amelyet a lakosság mindaddig használhatott.
Bár a radikális mexikói újságot a hatóságok gyakran igyekeztek elnyomni, a lap különböző formákban két évtizeden át fennmaradt, és nagy befolyásra tett szert a mexikói forradalom idején.