1974. május 1.: Kelet-afrikai–ázsiai nő dolgozók sztrájkja Leicesterben
Bár a három hónapos sztrájk sikertelenül zárult, az ázsiai munkásosztály ellenállásának kulcsmozzanata volt az Egyesült Királyságban.
Bár a három hónapos sztrájk sikertelenül zárult, az ázsiai munkásosztály ellenállásának kulcsmozzanata volt az Egyesült Királyságban.
„A nők visszahódítják az éjszakát” címmel összehangolt, csak nők részvételével zajló felvonulásokat tartottak Nyugat-Németország-szerte a szexuális zaklatás ellen.
A dolgozók a személyzet alacsony létszáma, az egyéni védőfelszerelés hiánya és a veszélyességi pótlék elmaradása ellen tiltakoztak a globális Covid-19 járvány közepette.
Johnson elnök utasítására húszezer tengerészgyalogos szállt partra, hogy megakadályozzák „egy második Kuba” létrejöttét.
A szakszervezet santiagói székhelyét megtámadó és milicisták hét munkást és egy gyermeket meggyilkoltak, és kétszáz munkást súlyosan megsebesítettek.
Tizenöt hajó tengerészei magasabb fizetést és jobb munkakörülményeket követelve csatlakoztak a Portsmouth melletti Spitheadben két héttel korábban kezdődött zendüléshez.
A katonai puccsot a munkásosztály felkelése követett. A városi munkások átvették az irányítást a gyárak fölött, a mezőgazdasági munkások pedig a gazdaságok fölött.
A brit gyarmati hatóságok az Üllő Hadművelettel a „földért és szabadságért” indított mozgalmat, a Mau Mau-felkelést próbálták eltiporni Kenyában.
Az iskola egyike volt a Legfelsőbb Bíróság által vizsgált esettanulmányoknak, amelyek alapján végül alkotmányellenesnek nyilvánították a szegregációt.
A nagy-londoni rendőrség beszivárgott Lawrence családjának igazságszolgáltatást követelő kampányába, és megpróbálta lejáratni a családot.