A sztrájk országos figyelmet keltett. Hollywoodban feketelistára tett színészek, rendezők és producerek 1954-ben elkészítették belőle a Salt of the Earthcímű filmet, amelyben a legtöbb szerepet munkások játszották.
John Brown fekete és fehér követőiből álló kis csoportjával megtámadott és kifosztott egy szövetségi fegyverraktárt, hogy rabszolgasorban élő embereket fegyverezzenek fel.
Hivatalba lépése után Wilson brit csapatokat küldött Ománba, hogy megvédjék a szultán báburalmát a népfelkeléssel szemben.
A diáktüntetésekkel és munkássztrájkokkal induló, tömeges felkelés szélesebb körű demokratikus szabadságjogokat követelő tiltakozássá szélesedett ki, amely végül megdöntötte a katonai diktatúrát.
Az FBI hírhedt igazgatója, J. Edgar Hoover az FBI tíz legkeresettebb szökevényének listájára tette Davist, letartóztatásakor pedig Nixon elnök gratulált az FBI-nak „a veszélyes terrorista elfogásához”. Davist végül minden vád alól felmentették.
A vietnámi partnoknál állomásozó hadihajón a rasszalapú feszültségek torkolltak lázadásba. Emiatt utóbb huszonhét fekete tengerészt letartóztattak, és vádat emeltek ellenük – míg a fehér tengerészek közül egy ellen sem.
Mintegy ötven fogvatartott átvette az ellenőrzést egy cellablokk fölött, és a börtön tizenkét alkalmazottját túszul ejtette.
Ez a lépés egy nem sokkal korábbi zendülést követett, amelynek során hatan megtagadták a részvételt egy veszélyes küldetésben – amiért hadbíróság elé kellett állniuk.
A gyár többségében nőkből álló munkaereje vadsztrájkba lépett, hogy így kényszerítse a munkáltatót a heti munkaidőt hatvanról ötvennégy órára csökkentő új, államszintű törvény betartására.
A tokiói Haneda repülőtér közelében tartott háborúellenes tüntetésen rendőrök ölték meg Jamaszaki Hiroakit, mintegy hatszáz embert pedig megsebesítettek. A rendőri elnyomás nyomán a diákmozgalom fellépése még harcosabb lett.