A George Custer alezredes parancsnoksága alatt álló katonák lerombolták a sájenek által a kijelölt rezervátumban állított falut, és 103 amerikai őslakost mészároltak le, köztük a békét kereső Black Kettle törzsfőnököt is.
A Szakszervezetek Kongresszusa (TUC) először általános sztrájkot hirdetett a bányászok támogatására, majd a sztrájk sikere ellenére megijedt, és anélkül fújta le, hogy bármilyen engedményt sikerült volna kicsikarni.
A merényletet, amelyben a három nővért agyonverték, Rafael Trujillo domikikai diktátor titkosrendőrsége tervezte meg és hajtotta végre. A három meggyilkolt nővér tiszteletére az ENSZ november 25-ét a nők elleni erőszak felszámolásának nemzetközi napjává nyilvánította.
A sztrájkolók a megszorítások – egyebek között a közszféra béreinek befagyasztása – és a széles körű privatizáció ellen tiltakoztak.
Miután fekete louisianai cukornádmunkások léptek sztrájkba csekély fizetésük miatt, a louisianai milícia a sztrájk két vezetőjét meglincselte, és legalább ötven fegyvertelen munkást lelőtt.
Miután a Great Southern Lumber Company ügynökei megfenyegettek egy afrikai amerikai munkásszervezőt, egy rasszista félkatonai szervezet tagjai négy embert meggyilkoltak.
Miután az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) 15 feltételezett brit hírszerző tisztet meggyilkolt, a brit gyarmati rendőrség lerohanta a Croke Park stadiont, és válogatás nélkül tüzet nyitott a nézőkre.
Ortegából kínvallatással sem tudták kihúzni társai nevét. „Gyávák! Ha darabokra tépitek a bőrömet, ha összetöritek a csontjaimat, ha megisszátok az összes véremet, akkor sem fogom elárulni egyetlen barátomat sem!”
Több mint ötszáz ember meghalt, további ötezer pedig megégett, amikor a PEMEX kőolajraktárában felrobbantak a tartályok.
A Vietnámban foglalkoztatott koreai munkások az élelmezéssel való elégedetlenségükben fellázadtak; a sztrájkot és a zavargásokat csak négy nappal később sikerült elfojtani.