Több ezer háziasszony és munkás vonult Glasgow-ban, hogy támogassa a lakbérsztrájk húszezer résztvevőjét abban a vitában, amely végül a lakbérek szabályozásának bevezetését hozta el Nagy-Britannia-szerte.
A város kétezer fekete lakóját tartóztatták le, mert nem fizették ki a lakbérüket. A letartóztatottak a valóságnak megfelelően azzal védekeztek, hogy azért nem tudták kifizetni a lakbért, mert a bérleti iroda leégett.
Miután az általános sztrájkot folytató munkások és családjaik békés tüntetésre gyűltek össze, a fegyveres erők és a rendőrség tüzet nyitottak a tömegre. Az áldozatok számát háromszáz és ezer közé teszik.
A Fehér Ház előtt a nők választójogáért tüntető nőket a rendőrség a Virginia állambeli Occoquan dologházba vitte, ahol brutálisan bántalmazták őket.
Garnettet testi sértésért letartóztatták, de Churchill nem akart a bíróságon megjelenni, ezért nem emelt vádat – így Garnettet a „nyugalom megzavarásért” zárták egy hónapra börtönbe.
Négy aktivistát – köztük a tizenegy gyermekes Helen Woodsont – letartóztatták, és rendkívül szigorú börtönbüntetésre ítélték. Woodson végül huszonhét évet ült.
A Fiatal Urak (Young Lords) csoporthoz tartozó Puerto Ricó-i radikálisok akciójukkal arra kívánták felhívni a figyelmet, mennyire felháborító módon veszik semmibe az emberi életeket a New York-i kórházakban.
A brazil Nemzeti Acélipari Vállalat dolgozói fizetésemelésért, valamint a politikai meggyőződésük miatt elbocsátott dolgozók visszavételéért folytattak kéthetes ülősztrájkot. A mészárlást a katonai diktatúra bukását követően hatalomra került új, „demokratikus” kormány szervezte meg.
Egy nikkelolvasztó üzem munkásai munkabeszüntetéssel tiltakoztak az ellen, hogy két munkatársukat korábbi sztrájktevékenységük miatti rúgták ki. A sztrájk 40 millió dolláros kárt okozott a vállalatnak.
Bolsevikok, anarchisták és bal oldali szocialista forradalmárok megdöntötték Alekszandr Kerenszkij kormányát, majd átvették az ellenőrzést Petrográd kulcsfontosságú helyszínei felett.