Ahogy a náci rezsim sok más intézkedése, ez is a nagyvállalatoknak kedvezett, és segített alacsonyan tartani a béreket. Az Egyesült Államok kormánya kijelentette: „efféle csalétkekkel vették rá a német nagyiparosokat a náci ügy támogatására”.
Az erőszakos rendőri elnyomás ellenére a mozgalom a következő napokban egyre erősödött, és végül a munkások általános sztrájkjában csúcsosodott ki.
Margotti, az olasz ellenállás egykori tagja az előző nap sokadmagával megpróbálta megakadályozni, hogy a sztrájkoló mezőgazdasági munkásokat sztrájktörők helyettesítsék.
A brit gyarmati rendőrség megverte a sztrájkra agitáló munkásokat és a járókelőket; ez tömeges felháborodást váltott ki, ami zavargásokhoz, majd általános sztrájkhoz vezetett.
1949-re az izraeli erők a Palesztin Mandátumterület több mint 77%-át vonták ellenőrzésük alá: 8–15 ezer palesztin arabot öltek meg, több mint 400 várost és falvat romboltak le, és több mint 700 ezer palesztint űztek el – vagyis az arab lakosság 90%-át.
A sztrájkolók – akiknek mintegy fele afrikai amerikai volt – csatlakoztak a Világ Ipari Munkásai szakszervezethez. Ez lett az egyik első példa a több rasszt átfogó, hatékony szakszervezeti mozgalomra az Egyesült Államokban.
A MOVE nevű fekete felszabadítási és környezetvédő csoport otthonára nagy erőkkel támadó philadelphiai rendőrök öt felnőttet és hat gyereket öltek meg, és 250 embert tettek hajléktalanná.
Az ír függetlenségi mozgalom aktivistáját tizennégy társával együtt ítélték halálra a brit gyarmati hatóságok ellen szervezett húsvéti felkelésben betöltött vezető szerepéért.
A túszejtő anarchisták a túszért kapott 10 millió dolláros váltságdíjból nemzetközi sajtókampányt szerveztek az uruguayi diktatúra bűneinek nyilvánosságra hozatalára.
Amikor a londoni East India Docks munkásai felfedezték, hogy az SS Jolly George hajót az orosz forradalom elleni harcra szánt lőszerekkel rakták meg, megtagadták a berakodás folytatását. Tiltakozásuk célt ért.