A buszvezetők sztrájkja volt a kezdete annak a tiltakozássorozatnak, amely a kubai munkások és diákok egész országot megbénító általános sztrájkjában csúcsosodott ki, és amely kikényszerítette Gerardo Machado diktátor távozását.
Az USA szárazföldi csapatai 100–300 dél-koreai civilt gyilkoltak meg. Ez volt az amerikai katonák által elkövetett egyik legnagyobb tömeggyilkosság.
A negyven évig tartó, borzalmas vizsgálatban szegény, fekete mezőgazdasági munkásokkal kísérleteztek Alabamában, akiknek nem mondták meg, hogy szifiliszük van.
A gyár privatizációja ellen tiltakozó munkások agyonverték a vezérigazgatót.
Az USA történetének egyik legnagyobb felkelése azt követően tört ki, hogy a rendőrség hajnali razziát tartott egy bárban egy többségében szegény afrikai amerikaiak lakta negyedben.
A 60–90 százalékos fizetésemelést követelő köztisztviselők sztrájkja gyakorlatilag megbénította a kormányzatot, és a sziget monarchiáját története legjelentősebb kihívása elé állította.
A tiltakozók egy helyett két hét fizetett szabadságot követeltek. A sztrájk tizennégy héten át tartott, és a nők győzelmével zárult.
Miután a tábor egyik munkaegységének, a Waldkommandónak a tagjai megtámadták az egyik őrt, több lengyel fogvatartottnak sikerült megszöknie a táborból.
Mary Manning, áruházi dolgozó megtagadta, hogy egy vásárló Dél-Afrikából származó gyümölcsét beüsse a pénztárgépbe, mivel szakszervezete, korábban megszavazta, hogy nem dolgozik dél-afrikai árukkal.
A kaliforniai Oaklandben a Fekete Párducok a fehér antirasszista Fiatal Hazafiak Szervezetével és a Fiatal Urak nevű Puerto Ricó-i radikális csoporttal tartottak közös konferenciát Egyesült Front a Fasizmus Ellen (United Front Against Fascism) címmel.