A fekete és nem fekete munkások eltérő bére miatt indított munkabeszüntetést a kormány illegálisnak nyilvánította a sztrájkot, de a munkaerő háromnegyede még így is részt vett benne.
A fekete afrikai többség megbuktatta a szultánt, és kétszáz évnyi, gyakran rasszista arab uralomnak vetett véget.
A lawerence-i sztrájk a szocialista Rose Schneiderman egyik beszédében elhangzottakról kapta népszerű nevét: „A munkásnak kenyér kell – de rózsa is kell.”
A sztrájkhullámot a magas megélhetési költségek ellen tiltakozó háziasszonyok tüntetése indította el, akik sztrájkba hívták a – túlnyomórészt nő – textilmunkásokat.
A mexikói Rio Blancóban a hadsereg kétszáz munkást megölve vetett véget a jobb körülményekért sztrájkoló textilmunkások lázadásának.
A La Voz de la Mujer (A nő hangja) az osztályharcot, a nők felszabadítását és a szexuális szabadságot hirdette.
Miután a január 7-én indított sztrájkok egész Buenos Aires-re átterjedtek és zavargások törtek ki, a rendőrség és a katonaság harcba vonult a munkások ellen, a jobboldali csőcselék pedig pogromot indított.
Az októberi rablázadás előkészítéseként a rabok a lőszergyárból ellopott puskaporból bombát készítettek.
A Szovjetunió börtönéből és a dachaui koncentrációs táborból is kiszabadult Kaplannal elmondása szerint volt szövetségesei, a spanyol köztársaságpártiak bántak a legrosszabbul.
Az aratás megkezdése előtt sztrájkba lépő munkások közül a brit gyarmati hatóságok által kivezényelt rendőrök 63-at letartóztattak.