A japán gyarmatosítással szembeni tiltakozások sorozatában a következő hat hét folyamán a lakosság 10%-a vett részt. A japán rendőrség és fegyveres erők erőszakkal elfojtották a mozgalmat.
A menetelők, akik korábban a brit hadseregben harcoltak, az emelkedő megélhetési költségek elleni fellépésre felszólító petíciót akartak átadni a kormányzónak.
A fegyveres amerikai őslakos aktivisták területfoglalással tiltakoztak a törzsi korrupció ellen, valamint az őslakosokkal kötött szerződések semmibe vétele ellen.
A mészárlást túlélő vijot embereknek megtiltották, hogy visszatérjenek a földjükre. Sok túlélő megpróbált ellenállni, de végül rezervátumokba kényszerültek.
A megszálló nácik zsidóellenes intézkedéseivel szembeni tiltakozást másnap a legtöbb helyen leverték, a főszervezőket pedig koncentrációs táborokba küldték.
Pardeiro hírhedt volt az előzetes letartóztatásban lévő anarchisták kínzásáról.
Az öt hónapig tartó sztrájkkal – amelyet a húszezrek felkeléseként emlegettek – a munkásoknak sikerült magasabb béreket kiharcolniuk, de a szakszervezet elismerését nem.
Az anarchista Sint – Korea legismertebb újságíróját – partnerével együtt a japán rendőrség tartóztatta le, és titkos szervezethez való tartozásért tíz év kényszermunkára ítélték.
Bár az USA hírcsatornáit a szovjet szénbányászok egy hónapos sztrájkja uralta, a sokkal hosszabb ideig tartó Pittston-sztrájkról a fősodratú média alig számolt be.
A brit csapatok és a Karib-térség más részeiről érkező gyarmati rendőrök több tiltakozót megöltek, de a munkásoknak végül sikerült 50%-os béremelést kiharcolniuk.