A sztrájkolók október 9-én szüntették be a munkát, majd az erőszakos rendőri elnyomás ellenére kitartottak, és végül sikerült elérniük, hogy a heti munkaidőt hatvan óráról ötvennégyre csökkentsék a bérek megkurtítása nélkül.
Három–tízezer embert – radikális munkásokat és baloldaliakat, mindenekelőtt anarchistákat, zömében egyesült államokbeli állampolgárokat – tartóztattak le és tartottak fogva tárgyalás nélkül.
A mexikói Chiapas állam őslakosai saját ellenőrzésük alá vonták településeiket, újraosztották a hatalmat, és a közvetlen demokrácia eszközeivel szervezték újjá a társadalom irányítását.
A munkabeszüntetésből januárban általános sztrájk lett, amelyben többek között a borravaló eltörlését és tisztességes bérekkel való felváltását követelték.
A kormány csapatokat küldött a sztrájk vezetőinek letartóztatására és házaik lerombolására, de a munkások kitartottak. Fellépésük nyomán vidéki tiltakozások hulláma söpört végig az országon.
Az akciót Pauline Newman tizenhat éves textilipari munkásnő indította, aki négyszáz másik fiatal gyári munkásnő bevonásával igyekezett meggyőzni a családokat, hogy csatlakozzanak.
A Királyi Haditengerészet Marie Antoinette nevű hajójának legénysége meggyilkolta a tiszteket, majd egy karib-tengeri francia kikötőbe hajózott.
A felkelés Kolumbusz Kristóf fia, Diego cukornádültetvényén tört ki. Sok felkelőnek sikerült a hegyekbe szöknie, ahol független közösségeket alapítottak a taínók között.
A július óta sztrájkoló rézbányászok feleségei által rendezett karácsonyi ünnepségen pánik tört ki, és 59 gyermeket és 14 felnőttet tapostak halálra.
Lionel Oscar Lukin bíró elrendelte, hogy a faipari munkások munkaideje heti negyvennégy óráról negyvennyolcra emelkedjen, bérük pedig csökkenjen. A munkások kollektíven megtagadták a heti négy pluszórát.