Callaóban teljesen leállt az ipari termelés, miután a gázipari munkások, a textilipari munkások, a nyomdászok, a pékek és más, szakszervezetek által megszervezett munkások sztrájkba léptek.
Llopart a nacionalisták ellen harcolt a spanyol polgárháborúban, utána a francia ellenállás soraiban küzdött a második világháborúban, majd csatlakozott a földalatti ellenálláshoz Spanyolországban.
A romló életkörülmények miatti munkászavargások közepette a kikötőmunkásoknak sikerült béremelést és rövidebb munkahetet kiharcolniuk, ami országos sztrájkhullámot robbantott ki.
A sztrájkolók október 9-én szüntették be a munkát, majd az erőszakos rendőri elnyomás ellenére kitartottak, és végül sikerült elérniük, hogy a heti munkaidőt hatvan óráról ötvennégyre csökkentsék a bérek megkurtítása nélkül.
Három–tízezer embert – radikális munkásokat és baloldaliakat, mindenekelőtt anarchistákat, zömében egyesült államokbeli állampolgárokat – tartóztattak le és tartottak fogva tárgyalás nélkül.
A mexikói Chiapas állam őslakosai saját ellenőrzésük alá vonták településeiket, újraosztották a hatalmat, és a közvetlen demokrácia eszközeivel szervezték újjá a társadalom irányítását.
A munkabeszüntetésből januárban általános sztrájk lett, amelyben többek között a borravaló eltörlését és tisztességes bérekkel való felváltását követelték.
A kormány csapatokat küldött a sztrájk vezetőinek letartóztatására és házaik lerombolására, de a munkások kitartottak. Fellépésük nyomán vidéki tiltakozások hulláma söpört végig az országon.
Az akciót Pauline Newman tizenhat éves textilipari munkásnő indította, aki négyszáz másik fiatal gyári munkásnő bevonásával igyekezett meggyőzni a családokat, hogy csatlakozzanak.
A Királyi Haditengerészet Marie Antoinette nevű hajójának legénysége meggyilkolta a tiszteket, majd egy karib-tengeri francia kikötőbe hajózott.