A Washington DC-beli, szegregáltan működő Thomson étteremben tartott ülősztrájk olyan bevételkiesést okozott, hogy az étterem áttért az afrikai amerikai ügyfelek kiszolgálására – ám az ülősztrájkok beszüntetése után ezt ismét megtagadta.
Az 1300 – többségében fekete – sztrájkoló köztisztasági munkást a város első fekete polgármestere kirúgta. Döntését a polgárjogi vezetők is támogatták.
A 15 éves afrikai amerikai iskoláslány megtagadta, hogy átadja ülőhelyét egy fehér utasnak. Pont mint Rosa Parks néhány hónappal később.
A feketék elleni gyakori, fegyveres rendőri erőszak ellen a Fekete Párducok fegyveres önvédelmi járőrözést indítottak. Ezt követően Washington állam korlátozni próbálta fegyverviselési jogukat.
A polgárjogi és a Black Power mozgalom meghatározó alakja szenvedélyesen ellenezte a fehér felsőbbrendűséget és bírálta az abszolút erőszakmentesség elvét.
Miután fekete diákok kezdtek tüntetni a csak fehérek számára fenntartott étkezőpultok ellen, az áruházak bezárták az étkezőpultokat.
Négy fekete főiskolai hallgató nem volt hajlandó elhagyni a Woolworth áruház étkezdéjének pultját, amikor a személyzet megtagadta a kiszolgálásukat.
A buszbojkott a polgárjogi mozgalomnak is és a fekete nők szexuális erőszak elleni harcának is meghatározó állomása volt.
Parks nem volt hajlandó átadni ülőhelyét a busz „színes bőrű” részében egy fehér utasnak, miután a fehér utasok számára fenntartott ülőhelyek megteltek.
A Fekete Párducok vezetőjének felszólalásáról Luis Kutner, az Amnesty International tanácsadója – a The New York Times cikke szerint társalapítója – jelentett az FBI-nak.