250 ezren léptek sztrájkba, és követelték egyebek mellett a női választójogot. A kormány másnap 95 ezer katonát vezényelt ki a sztrájk leverésére. A nők csak 1971-ben kaptak választójogot.
Először az African Wharfage Company dolgozói léptek sztrájkba, majd a brit gyarmati hatóságok által alkalmazott megfélemlítés nyomán sok munkás melléjük állt.
A katonailag jól szervezett fasiszták két nap alatt megtörték a sztrájkot szinte egész Olaszországban, csupán Bari és Parma munkásai tartottak ki augusztus 7-ig.
Több tízezer gyári munkás csatlakozott a sztrájkhoz, és ennek nyomán az ipar leállt. A kormány statáriumot hirdetett, de nem sikerült megtörnie a munkásokat.
A rendőrség az alkalmi munkaerő-felvételi módszerek ellen tiltakozó kikötőmunkásokra támadt, és három embert megölt, 115-öt pedig kórházba juttatott.
Az USA és az Egyesült Királyság által támogatott diktátor több tízezer munkást és ellenzékit kínoztatott és gyilkoltatott meg az uralma alatt.
Népfelkelés és általános sztrájk kényszerítette lemondásra Jorge Ubicót, az USA által támogatott guatemalai diktátort.
Az USA által támogatott katonai diktatúra és a felkelésellenes halálosztagok elleni sztrájk során a gazdaság 85%-a leállt, és 80 ezer ember vonult az utcára.
A fekete szakszervezetek és az apartheidellenes csoportok szervezte általános sztrájkkal a két éve tartó szükségállapot és a sztrájkjog további tervezett korlátozása ellen tiltakoztak.
A sztrájk nyomán megalakult Bataani Munkásszövetség (AMBA) 1983-ban 31 sztrájkot segített megszervezni 22 vállalattal szemben.