1883. március 9.: Munkanélküliek tüntetése Párizsban
A fosztogatásba és a rendőrökkel való összecsapásba torkolló tüntetés fő szervezőit, Louise Michelt és a szindikalista Émile Pouget-t hat illetve nyolc év börtönre ítélték.
A fosztogatásba és a rendőrökkel való összecsapásba torkolló tüntetés fő szervezőit, Louise Michelt és a szindikalista Émile Pouget-t hat illetve nyolc év börtönre ítélték.
A legtöbb alapvető szolgáltatás leállt, de heves utcai harcok után véres elnyomással elfojtották a sztrájkot.
A bombayi kikötő matrózai által indított sztrájkból az egész országra átterjedő lázadás lett. A zendülés miatt elbocsátott matrózok közül India függetlenné válása után sem vettek vissza senkit.
A július 1-jére tervezett általános sztrájkot támogató munkások „Nincs sör, nincs munka” feliratú kitűzőket viseltek, ám a szakszervezeti vezetők márciusban lefújták az akciót.
A fekete és nem fekete munkások eltérő bére miatt indított munkabeszüntetést a kormány illegálisnak nyilvánította a sztrájkot, de a munkaerő háromnegyede még így is részt vett benne.
Az önkormányzati dolgozók bejelentett sztrájkját az egész országon végigsöprő vadsztrájkhullám követte.
A tervezett reform két legvitatottabb pontja a közszférabeli nyugdíjak csökkentése és a nyugdíjkorhatár 60 évre emelése volt.
250 ezren léptek sztrájkba, és követelték egyebek mellett a női választójogot. A kormány másnap 95 ezer katonát vezényelt ki a sztrájk leverésére. A nők csak 1971-ben kaptak választójogot.
Először az African Wharfage Company dolgozói léptek sztrájkba, majd a brit gyarmati hatóságok által alkalmazott megfélemlítés nyomán sok munkás melléjük állt.
A katonailag jól szervezett fasiszták két nap alatt megtörték a sztrájkot szinte egész Olaszországban, csupán Bari és Parma munkásai tartottak ki augusztus 7-ig.