A fekete szakszervezetek és az apartheidellenes csoportok szervezte általános sztrájkkal a két éve tartó szükségállapot és a sztrájkjog további tervezett korlátozása ellen tiltakoztak.
A sztrájk nyomán megalakult Bataani Munkásszövetség (AMBA) 1983-ban 31 sztrájkot segített megszervezni 22 vállalattal szemben.
A magas megélhetési költségek és a környékbeli gazdasági tevékenységek leállítása ellen titakozók közül a kormányerők legalább százat megöltek.
A brit gyarmati rendőrség megverte a sztrájkra agitáló munkásokat és a járókelőket; ez tömeges felháborodást váltott ki, ami zavargásokhoz, majd általános sztrájkhoz vezetett.
Mintegy százezer eltökélt munkás sztrájkolt, a szakszervezeti vezetők mégis az ismételt munkába állást rendelték el.
A 68-as májusi lázadás során tízmillió munkás lépett általános sztrájkba Franciaország-szerte.
A bebörtönzött, többségében nő lakbérsztrájkolók fogva tartásuk alatt is sztrájkokat szerveztek, és összecsaptak a börtönőrökkel, a börtönön kívül pedig a munkások általános sztrájkkal fenyegetőzve követelték szabadon bocsátásukat.
A munkások általános sztrájkkal támogatták a munkahelyükről kizárt bányászokat, akik bércsökkentésük ellen tiltakoztak.
Az általános sztrájk nyomán megalakult a rövid életű limericki szovjet, és a város irányítását a munkások vették át.
A sztrájkba lépő félmillió dolgozó minden szektorra kiterjedő átalány-béremelést követelt.