A brazíliai São Pauló-i munkások zavargásokkal, majd általános sztrájkkal reagáltak a fiatal cipész halálára – és csak a széles körű, 10 százalékos béremelés nyomán voltak hajlandók ismét munkába állni.
A lovasrendőrség rárontott a 30 ezer sztrájkolóból álló tömegre tömegre. Az erőszakos támadásban két sztrájkoló vesztette életét, negyvenöt tüntető sebesült meg, és sokakat letartóztattak.
A sztrájk addig tartott, amíg a Gestapo le nem tartóztatott tizenötezer munkást – nem sokkal később azonban Marseille-t felszabadították.
A brit gyarmati rendőrség megverte a sztrájkra agitáló munkásokat és a járókelőket; ez tömeges felháborodást váltott ki, ami zavargásokhoz, majd általános sztrájkhoz vezetett.
A rendőri elnyomás elleni általános sztrájk során rendőrök és katonák támadták meg a munkások tüntetését, és tizenkét tüntetőt megöltek. A tiltakozás hamarosan országos sztrájkká nőtt.
1928 májusában tizenegy sztrájkoló munkást öltek az argentínai Rosarióban. Ennek ellenére a sztrájkok és a tüntetések folytatódtak a városban, és az elkövetkező év folyamán egyre nagyobb méreteket öltöttek.
A dublini Mountjoy börtönben éhségsztrájkoló, függetlenségpárti foglyok támogatására indított általános sztrájk sikerrel járt: a brit kormány két nappal később az összes foglyot szabadon engedte.
A galileai arabok tulajdonában lévő földterületeket az izraeli kormány azért sajátította ki, hogy zsidó településeket és katonai létesítményeket építsen rajtuk.
Németország történetének legnagyobb, tizenkét millió dolgozó részvételével zajló általános sztrájkja nyomán az egész ország leállt.
A kormány a zavargásoktól való félelmében szabadon engedte a letartóztatott tiltakozók többségét, és teljes bért fizetett a sztrájkoló munkásoknak.