1974. február 7.: Grenada kivívja függetlenségét
A Nagy-Britanniától való elszakadást országos általános sztrájk és zavargások sorozata kísérte.
A Nagy-Britanniától való elszakadást országos általános sztrájk és zavargások sorozata kísérte.
Az ecuadori munkások Sixto Durán-Ballén elnök konzervatív kormányának gazdaságpolitikája – mindenekelőtt a benzin árának 71%-os emelkedése – ellen tiltakoztak.
Kurt Wilckens anarchista bányász meggyilkolta Héctor Benigno Varela ezredest, az argentin hadsereg tisztjét, aki 1921–1922-ben 1500 munkás megöléséért volt felelős Patagóniában.
A katonák az alacsony fizetés mellett az ellen is tiltakoztak, hogy továbbra is brit tisztek irányítása alatt álltak, holott országuk két évvel korábban elnyerte függetlenségét.
A munkabeszüntetésből januárban általános sztrájk lett, amelyben többek között a borravaló eltörlését és tisztességes bérekkel való felváltását követelték.
A palesztinok általános sztrájkot indítottak, megtagadták az izraeli adók fizetését, bojkottálták az izraeli intézményeket, és zavargásokat indítottak.
„Mire besötétedett, a sztrájkolók a gyógyszertárak és az élelmiszerboltok kivételével minden üzletet bezárásra utasítottak. A bárok nyitva maradhattak, de csak sört szolgálhattak fel, a zenegépeket pedig ki kellett tenniük a járdára, hogy teljes hangerővel és ingyen játsszák a zenét.”
A szigetcsoport fölött uralkodó gyarmati hatalom, Nagy-Britannia jatonái nyolcvankét embert letartóztattak, négy főszervezőt pedig kitoloncoltak. A kormány szigorú törvényeket vezetett be a sztrájkok és tiltakozások felszámolására.
A Szakszervezetek Kongresszusa (TUC) először általános sztrájkot hirdetett a bányászok támogatására, majd a sztrájk sikere ellenére megijedt, és anélkül fújta le, hogy bármilyen engedményt sikerült volna kicsikarni.
A sztrájkolók a megszorítások – egyebek között a közszféra béreinek befagyasztása – és a széles körű privatizáció ellen tiltakoztak.