1943. augusztus 22.: A The Statesman a bengáli éhínségről ír
Összesen 2–4 millió ember halt meg egy olyan éhínségben, amelyet a legtöbb történész teljességgel ember által előidézettnek tekint.
Összesen 2–4 millió ember halt meg egy olyan éhínségben, amelyet a legtöbb történész teljességgel ember által előidézettnek tekint.
Először az African Wharfage Company dolgozói léptek sztrájkba, majd a brit gyarmati hatóságok által alkalmazott megfélemlítés nyomán sok munkás melléjük állt.
Míg a közismert narratíva szerint a függetlenségi mozgalom békésen zajlott Mohandász Gandhi vezetésével, addig a valóság egészen más.
Miután Payne megpróbált szakszervezetet indítani, a hatóságok Trinidadra deportálták, ahol azonnal letartóztatták tiltott irodalom birtoklásáért.
A kivezényelt brit katonai egység a következő öt nap folyamán húsz fegyvertelen kenyai civilt gyilkolt meg; többjüket ezt megelőzően megverték, megkínozták és megcsonkították.
A brit gyarmati rendőrség megverte a sztrájkra agitáló munkásokat és a járókelőket; ez tömeges felháborodást váltott ki, ami zavargásokhoz, majd általános sztrájkhoz vezetett.
Mintegy százezer eltökélt munkás sztrájkolt, a szakszervezeti vezetők mégis az ismételt munkába állást rendelték el.
A brit gyarmati hatóságok az Üllő Hadművelettel a „földért és szabadságért” indított mozgalmat, a Mau Mau-felkelést próbálták eltiporni Kenyában.
A brit gyarmatosítást ellenző három forradalmár a szűk látókörű nacionalizmus helyett a munkásosztály forradalmát szorgalmazta mind a brit, mind az indiai tőkésekkel szemben.
A merénylő, Udham Szingh az 1919-es Dzsallianvala Bágh-i mészárlásért állt bosszút, amikoris O’Dwyer katonái 1800 békés tüntetővel végeztek, és 1200-at megsebesítettek.