A fekete és nem fekete munkások eltérő bére miatt indított munkabeszüntetést a kormány illegálisnak nyilvánította a sztrájkot, de a munkaerő háromnegyede még így is részt vett benne.
Összesen 2–4 millió ember halt meg egy olyan éhínségben, amelyet a legtöbb történész teljességgel ember által előidézettnek tekint.
Először az African Wharfage Company dolgozói léptek sztrájkba, majd a brit gyarmati hatóságok által alkalmazott megfélemlítés nyomán sok munkás melléjük állt.
Míg a közismert narratíva szerint a függetlenségi mozgalom békésen zajlott Mohandász Gandhi vezetésével, addig a valóság egészen más.
Miután Payne megpróbált szakszervezetet indítani, a hatóságok Trinidadra deportálták, ahol azonnal letartóztatták tiltott irodalom birtoklásáért.
A kivezényelt brit katonai egység a következő öt nap folyamán húsz fegyvertelen kenyai civilt gyilkolt meg; többjüket ezt megelőzően megverték, megkínozták és megcsonkították.
A brit gyarmati rendőrség megverte a sztrájkra agitáló munkásokat és a járókelőket; ez tömeges felháborodást váltott ki, ami zavargásokhoz, majd általános sztrájkhoz vezetett.
Mintegy százezer eltökélt munkás sztrájkolt, a szakszervezeti vezetők mégis az ismételt munkába állást rendelték el.
A brit gyarmati hatóságok az Üllő Hadművelettel a „földért és szabadságért” indított mozgalmat, a Mau Mau-felkelést próbálták eltiporni Kenyában.
A brit gyarmatosítást ellenző három forradalmár a szűk látókörű nacionalizmus helyett a munkásosztály forradalmát szorgalmazta mind a brit, mind az indiai tőkésekkel szemben.