A város öt nappal korábban szabadult fel egy felkelés nyomán. Végül a felkelés vereséget szenvedett, ám további ellenállásra sarkallt a diktatúrával szemben. Általában ezt tekintik az az év novemberében kezdődött forradalom „első szikrájának”.
A felkelők az USA által támogatott, erőszakos rendőrség ellen léptek fel. Lázadásukat a hatóságok brutálisan elfojtották, és a sziget lakosságának 10%-át megölték.
Ez volt a legelső alkalom, hogy a felkelő munkásosztály megpróbálta megteremteni a szocializmust.
A lázadás egy hónapig tartott, majd vezetőit elfogták és megölték – azonban sikerült új jogokat kiharcolni a rabszolgasorban élők számára.
A vietnámi forradalmár börtönében halt meg, ahová azért zárták, mert a munkásosztály és a parasztság felkelését szorgalmazta a francia gyarmati rendszer ellen.
Miután a rendőrök tüzet nyitottak a tömegre, zavargási hullám söpört végig az országon, és az így kialakuló felkelés új lendületet adott az apartheidellenes küzdelemnek.
A felkelés azután robbant ki, hogy a kormány csapatai tüzet nyitottak a békés kormányellenes tüntetőkre, és több százat megöltek.
Miután a Kabilia régióban rendőrök gyilkoltak meg egy Maszinisza nevű fiatalembert; országos felkelés robbant ki Algériában.
Két nappal azután, hogy a rendőrség megölte a tizenöt éves Alexisz Grigoropuloszt, a Görögország-szerte tartott tüntetések teljes körű felkeléssé fokozódtak.
Az ellenállók késekkel és rögtönzött fegyverekkel – egyebek között becsempészett puskaporból és szardíniásdobozokból barkácsolt gránátokkal – léptek akcióba. Felgyújtották a IV. krematóriumot, és három SS-tisztet megöltek.