A francia hadsereg a lázadást decemberre verte le, miután a kanak lakosság 5 százalékát megölték, számos törzsfőnököt tárgyalás nélkül kivégeztek, és számos törzset más szigetekre deportáltak.
A kommün kerületi bizottsága megszavazta, hogy foglalják le a „monarchista uralom e szolgai eszközeit”, és semmisítsék meg őket „egyszer s mindenkorra… a kerület megtisztulása és új szabadságunk megszentelése érdekében”.
A vietnámi forradalmár börtönében halt meg, ahová azért zárták, mert a munkásosztály és a parasztság felkelését szorgalmazta a francia gyarmati rendszer ellen.
A 73 emberéletet követelő támadás a Franciaország által az algériai függetlenségi mozgalom ellen, a felkelések leverésére indított brutális kampány része volt.
A munkások hivatalos függetlenségi mozgalomtól, a Việt Minh-től függetlenül felkeltek, válaszul arra, hogy a francia és japán csapatok bevonultak a városba.
A megbuktatott Jean-Bertrand Aristide elnök progresszív reformjaival – a minimálbér megduplázásával, a szegények élelmezésének támogatásával, az iskolák és kórházak építtetésével – sokakat magára haragított.