A brit gyarmatosítást ellenző három forradalmár a szűk látókörű nacionalizmus helyett a munkásosztály forradalmát szorgalmazta mind a brit, mind az indiai tőkésekkel szemben.
A merénylő, Udham Szingh az 1919-es Dzsallianvala Bágh-i mészárlásért állt bosszút, amikoris O’Dwyer katonái 1800 békés tüntetővel végeztek, és 1200-at megsebesítettek.
A duzzasztógát tervezett építési helyét huszonnégyezer indiai falusi lakos foglalta el. Fellépésükkel sikerült megakadályozni a projektet.
A tisztességtelen bérlevonások ellen tiltakozó munkásokat fegyveres biztonsági őrök támadták meg. A tömeg erőszakkal válaszolt: felgyújtotta a gyárat, és megölte a két lövöldöző őrt.
Összesen 2–4 millió ember halt meg egy olyan éhínségben, amelyet a legtöbb történész teljességgel ember által előidézettnek tekint.
Míg a közismert narratíva szerint a függetlenségi mozgalom békésen zajlott Mohandász Gandhi vezetésével, addig a valóság egészen más.
Az egyesült államokbeli Fekete Párducok (Black Panthers) mintájára az India Mahárástra államában megalakult Dalit Párducok (Dalit Panthers) a kasztalapú megkülönböztetés ellen küzdöttek.
Több mint ezer ember vesztette életét, amikor a brit katonák a főként szikh zarándokokból álló tömegbe. Ez az incidens vezetett el a következő évben indított együttnemműködési mozgalomhoz.
Bhagat Szingh szocialista antikolonialista forradalmár és társa, Batukeshwar Dutt két elnyomó törvényjavaslat ellen tiltakoztak.
Egy 2500 dalitból („érinthetetlenből”) álló menet B. R. Ámbédkar társadalmi reformer vezetésével egy nyilvános víztárolóhoz vonult, hogy érvényt szerezzen jogának, és a közösség többi tagjához hasonlóan vizet vegyen.