Az Afrikai Munkások Szövetsége vezetőjének és más szakszervezeti vezetőknek a letartóztatása után a kenyai kormány új, engedelmes szakszervezeteket állított fel, amelyek kizárólag munkahelyi testületek voltak, politikai hatáskör nélkül.
A Világ Ipari Munkásai szakszervezet több mint ezer rézbányászát felfegyverzett önbíráskodók toloncolták törvénytelenül ki.
A kitoloncolásra az új-mexikói Gallupban tartott sztrájkot követően került sor – miután a sztrájk megtörésére statáriumot hirdettek, amely hat hónapig tartott.
A francia hadsereg a lázadást decemberre verte le, miután a kanak lakosság 5 százalékát megölték, számos törzsfőnököt tárgyalás nélkül kivégeztek, és számos törzset más szigetekre deportáltak.
A lovasrendőrség rárontott a 30 ezer sztrájkolóból álló tömegre tömegre. Az erőszakos támadásban két sztrájkoló vesztette életét, negyvenöt tüntető sebesült meg, és sokakat letartóztattak.
A mexikói hazatelepítésként ismert illegális razziasorozat keretében 1,8 millió személyt toloncoltak ki – zömében olyanokat, akik az USA állampolgárai voltak: ott születtek, és ott is nőttek fel.
A négy anarchista bevándorlót Mussolini fasiszta Olaszországába történő kitoloncolással fenyegették meg, ami gyakorlatilag halálbüntetéssel ért volna fel – ám Emma Goldman közbelépett.
A menetelők, akik korábban a brit hadseregben harcoltak, az emelkedő megélhetési költségek elleni fellépésre felszólító petíciót akartak átadni a kormányzónak.
Három–tízezer embert – radikális munkásokat és baloldaliakat, mindenekelőtt anarchistákat, zömében egyesült államokbeli állampolgárokat – tartóztattak le és tartottak fogva tárgyalás nélkül.
A szigetcsoport fölött uralkodó gyarmati hatalom, Nagy-Britannia jatonái nyolcvankét embert letartóztattak, négy főszervezőt pedig kitoloncoltak. A kormány szigorú törvényeket vezetett be a sztrájkok és tiltakozások felszámolására.