1983. október 26.: Kórházfoglalás Londonban
A kórházat a tervezett bezárása ellen tiltakozó dolgozók foglalták el, és kezdték kollektív irányítással működtetni – sikeresen.
A kórházat a tervezett bezárása ellen tiltakozó dolgozók foglalták el, és kezdték kollektív irányítással működtetni – sikeresen.
A Broadwater Farm lakótelep lakói azt követően lázadtak fel a rendőrség ellen, hogy az otthonában végzett rendőrségi házkutatás során meghalt Cynthia Jarrett, egy ártatlan, afro-karib származású anya.
A túszejtők – akik a Fekete Felszabadító Hadsereg tagjainak mondták magukat, és az ország szabad elhagyását követelték a hatóságoktól – ötnapos ostrom után megadták magukat.
Néhány héten belül ez volt a negyedik alkalom, hogy a tömeg megakadályozta Oswald Mosley és fasiszta feketeingesei gyűlését.
A munkások küzdelme és a Nagy-Britannia-szerte tanúsított szolidaritás rákényszerítette a túlnyomórészt fehér szakszervezeti szervezőket, hogy az ázsiai és migráns munkásokat munkatársaknak tekintsék, akikkel együtt kell szerveződniük.
Két héttel később már 130 ezren sztrájkoltak, a dokkmunkások feleségei pedig lakbérsztrájkot szerveztek a munkabeszüntetés idejére.
A bányászok feleségei és mások által alapított Nők a Bányabezárások Ellen (Women Against Pit Closures, WAPC) kulcsszerepet játszott abban, hogy a bányászok olyan sokáig ki tudtak tartani.
A londoniak nagy része gyűlölte a rendőrséget; mindenekelőtt a gazdagok tulajdonának védelmére és a munkásosztály nyomorúságos szegénységben tartására létrehozott, erőszakos bandának tekintették.