A fekete és fehér fiatalemberek közös ülősztrájkja a szegregált chicagói Jack Spratt Coffee House-ban zajlott le. A fellépés nyomán az étterem megszüntette diszkriminatív politikáját.
Az Alabama állambeli Montgomeryben a gumibotokkal és husángokkal felfegyverzett rendőrök belelovagoltak a hatszáz fős tömegbe, és ütni kezdték az embereket.
Vernon Dahmer választójogi aktivista halálos égési sérüléseket és füstmérgezést szenvedett, miután a Ku-Klux-Klan gyújtóbombát dobott a házára Mississippi államban.
Little sikeresen védekezett a bíróság előtt azzal az érvvel, hogy a halált okozó erőt a szexuális erőszak elhárítása érdekében alkalmazta.
Az afrikai amerikai polgárjogi aktivista gyilkosát a kizárólag fehérekből álló esküdtszék felmentette. Az ügyet hosszú évekkel később újranyitották, és a gyilkost végül elítélték.
A polgárjogi mozgalom fontos része volt az államközi buszközlekedés szegregációjának felszámolása az Egyesült Államok déli részén, amelyet közvetlen cselekvéssel – a szabadságutakkal – sikerült kivívni.
A merényletet megelőző években King elképzelései mind radikálisabbá váltak: a rasszizmussal való szembehelyezkedésen túl mindinkább szembefordult az USA imperializmusával és magával a kapitalizmussal is.
Az 1300 – többségében fekete – sztrájkoló köztisztasági munkást a város első fekete polgármestere kirúgta. Döntését a polgárjogi vezetők is támogatták.
A 15 éves afrikai amerikai iskoláslány megtagadta, hogy átadja ülőhelyét egy fehér utasnak. Pont mint Rosa Parks néhány hónappal később.
A polgárjogi és a Black Power mozgalom meghatározó alakja szenvedélyesen ellenezte a fehér felsőbbrendűséget és bírálta az abszolút erőszakmentesség elvét.