A tömeges fosztogatással és a rendőrség ellen irányuló erőszakkal járó lázadás nyomán a polgárjogi mozgalom egyes szereplői felülvizsgálták pacifizmus iránti addigi elkötelezettségüket.
A szegregált étkezdébe beülő fekete diákok a kiszolgálás megakadályozásával akkora gazdasági kárt kívántak okozni, hogy az étkezde rákényszerüljön a szegregáció megszüntetésére.
James Earl Chaney, Andrew Goodman és Michael Schwerner a „Szabadság nyara” kampányon dolgoztak, és afrikai amerikaiakat próbáltak szavazóként regisztrálni.
Az államközi buszközlekedés szegregációja ellen közvetlen cselekvéssel fellépő szabadságutazók közül Joan Mulholland mind a mai napig aktív.
A fekete és fehér fiatalemberek közös ülősztrájkja a szegregált chicagói Jack Spratt Coffee House-ban zajlott le. A fellépés nyomán az étterem megszüntette diszkriminatív politikáját.
Az Alabama állambeli Montgomeryben a gumibotokkal és husángokkal felfegyverzett rendőrök belelovagoltak a hatszáz fős tömegbe, és ütni kezdték az embereket.
Vernon Dahmer választójogi aktivista halálos égési sérüléseket és füstmérgezést szenvedett, miután a Ku-Klux-Klan gyújtóbombát dobott a házára Mississippi államban.
Little sikeresen védekezett a bíróság előtt azzal az érvvel, hogy a halált okozó erőt a szexuális erőszak elhárítása érdekében alkalmazta.
Az afrikai amerikai polgárjogi aktivista gyilkosát a kizárólag fehérekből álló esküdtszék felmentette. Az ügyet hosszú évekkel később újranyitották, és a gyilkost végül elítélték.
A polgárjogi mozgalom fontos része volt az államközi buszközlekedés szegregációjának felszámolása az Egyesült Államok déli részén, amelyet közvetlen cselekvéssel – a szabadságutakkal – sikerült kivívni.