1934. július 5.: Véres csütörtök San Franciscóban
A rendőrség az alkalmi munkaerő-felvételi módszerek ellen tiltakozó kikötőmunkásokra támadt, és három embert megölt, 115-öt pedig kórházba juttatott.
A rendőrség az alkalmi munkaerő-felvételi módszerek ellen tiltakozó kikötőmunkásokra támadt, és három embert megölt, 115-öt pedig kórházba juttatott.
Több száz felfegyverzett rendőr és lovasrendőr támadt a munkahelyükről kizárt vancouveri dokkmunkások és támogatóik mintegy ezer fős tömegére.
A fekete szakszervezetek és az apartheidellenes csoportok szervezte általános sztrájkkal a két éve tartó szükségállapot és a sztrájkjog további tervezett korlátozása ellen tiltakoztak.
A sztrájk nyomán megalakult Bataani Munkásszövetség (AMBA) 1983-ban 31 sztrájkot segített megszervezni 22 vállalattal szemben.
A sztrájk szervezője, a Világ Ipari Munkásainak 8. helyi szervezete az első világháború idején az USA rassz és etnikum tekintetében leginkább integrált helyi szakszervezete volt.
A munkások általános sztrájkkal támogatták a munkahelyükről kizárt bányászokat, akik bércsökkentésük ellen tiltakoztak.
A munkások a gyártósor sebességének növelése ellen tiltakoztak. Fekete sztrájkolók még aznap megalakították a Dodge Forradalmi Szakszervezeti Mozgalmat.
A szakszervezet santiagói székhelyét megtámadó és milicisták hét munkást és egy gyermeket meggyilkoltak, és kétszáz munkást súlyosan megsebesítettek.
Néhány nappal később a munkások köztársaságot kiáltottak ki, amely áprilisig működött – ekkor azonban a hadsereg ezer katonát vezényelt ki, akik leverték a felkelést.
A brit csapatok és a Karib-térség más részeiről érkező gyarmati rendőrök több tiltakozót megöltek, de a munkásoknak végül sikerült 50%-os béremelést kiharcolniuk.