A gyár többségében nőkből álló munkaereje vadsztrájkba lépett, hogy így kényszerítse a munkáltatót a heti munkaidőt hatvanról ötvennégy órára csökkentő új, államszintű törvény betartására.
A letartóztatott, majd megkínzott chilei anarchista költő temetését több mint 40 ezer ember vett részt. „Protestas de Piedad” című, fogságban írt verse az anarchista és pacifista csoportok szimbóluma lett.
Miután a megszálló német megszüntette a dolgozók tejadagját, két nap alatt mintegy ötven munkahelyen 20–25 ezer munkás lépett sztrájkba. A nácik válaszul statáriumot hirdettek.
A szövetségi rendőrök a Szocialista Párt és a Világ Ipari Munkásai (IWW) szakszervezet irodáiban tartottak razziát országszerte.
A buszvezetők 80 százaléka fekete volt, azonban szakszervezetük fehér vezetősége nem foglalkozott a fekete dolgozók problémáival.
Miután a British Airways kiszervezte a légi járatokon felszolgált ételek gyártását az elsősorban ázsiai nőket foglalkoztató Gate Gourmet vállalatnak, a vállalat csökkentette a béreket, és rosszabb munkakörülményeket biztosított.
Henry Clay Frick üzemvezető először kizárta, majd július 2-án elbocsátotta a szakszervezeti tagsággal rendelkező munkásokat. A szakképzetlen, szakszervezeti tagsággal nem rendelkező munkások tiltakozásként beszüntették a munkát.
Az USA egyik első, több rasszt átfogó szakszervezeteként az IWW azt szorgalmazta, hogy az összes munkás egyetlen nagy szakszervezetben egyesüljön, és úgy vegye át a társadalom ellenőrzését.
A sztrájkoló munkások hónapokig tartó ádáz harca a rendőrök és privát őrök által védett sztrájktörőkkel az USA huszadik századi történelmének egyik központi munkaügyi vitája lett.
A sztrájkra agitálást tiltó bírósági végzések és a McDonald’s próbálkozásai ellenére a tiltakozók hat hónapig kitartottak, és 24 százalékos béremelést sikerült kivívniuk.