A lakosság szegregálására szolgáló belső útlevelek rasszista rendszere elleni kampány három hónapon át tartott, és 700 afrikai embert letartóztatása nyomán sikertelenül zárult.
Hárman meghaltak és huszonheten megsebesültek, amikor a rendőrök tüzet nyitottak a bowlingpálya szegregációja ellen tiltakozó fekete diákokra a Dél-Karolinai Állami Egyetemen.
Az afrikai amerikai polgárjogi aktivista gyilkosát a kizárólag fehérekből álló esküdtszék felmentette. Az ügyet hosszú évekkel később újranyitották, és a gyilkost végül elítélték.
A polgárjogi mozgalom fontos része volt az államközi buszközlekedés szegregációjának felszámolása az Egyesült Államok déli részén, amelyet közvetlen cselekvéssel – a szabadságutakkal – sikerült kivívni.
A Washington DC-beli, szegregáltan működő Thomson étteremben tartott ülősztrájk olyan bevételkiesést okozott, hogy az étterem áttért az afrikai amerikai ügyfelek kiszolgálására – ám az ülősztrájkok beszüntetése után ezt ismét megtagadta.
A merényletet megelőző években King elképzelései mind radikálisabbá váltak: a rasszizmussal való szembehelyezkedésen túl mindinkább szembefordult az USA imperializmusával és magával a kapitalizmussal is.
Miután fekete diákok kezdtek tüntetni a csak fehérek számára fenntartott étkezőpultok ellen, az áruházak bezárták az étkezőpultokat.
Négy fekete főiskolai hallgató nem volt hajlandó elhagyni a Woolworth áruház étkezdéjének pultját, amikor a személyzet megtagadta a kiszolgálásukat.
A gyilkos ellen vádat emeltek, de a kizárólag fehérekből álló esküdtszék felmentette.
A tiltakozást az robbantotta ki, hogy három ellenőrt erőszakosan áthelyeztek, miután azok a vezetőség felszólítására sem léptek ki a szakszervezetből.