A szegregált étkezdébe beülő fekete diákok a kiszolgálás megakadályozásával akkora gazdasági kárt kívántak okozni, hogy az étkezde rákényszerüljön a szegregáció megszüntetésére.
A fegyveres fehér csőcselék a város többségében fekete republikánusok lakta negyedébe vonult, ahol megölte a Nemzeti Gárda hat fekete milicistáját – négyüket azt követően, hogy megadták magukat.
Az államközi buszközlekedés szegregációja ellen közvetlen cselekvéssel fellépő szabadságutazók közül Joan Mulholland mind a mai napig aktív.
A fekete és fehér fiatalemberek közös ülősztrájkja a szegregált chicagói Jack Spratt Coffee House-ban zajlott le. A fellépés nyomán az étterem megszüntette diszkriminatív politikáját.
Az iskola egyike volt a Legfelsőbb Bíróság által vizsgált esettanulmányoknak, amelyek alapján végül alkotmányellenesnek nyilvánították a szegregációt.
A lakosság szegregálására szolgáló belső útlevelek rasszista rendszere elleni kampány három hónapon át tartott, és 700 afrikai embert letartóztatása nyomán sikertelenül zárult.
Hárman meghaltak és huszonheten megsebesültek, amikor a rendőrök tüzet nyitottak a bowlingpálya szegregációja ellen tiltakozó fekete diákokra a Dél-Karolinai Állami Egyetemen.
Az afrikai amerikai polgárjogi aktivista gyilkosát a kizárólag fehérekből álló esküdtszék felmentette. Az ügyet hosszú évekkel később újranyitották, és a gyilkost végül elítélték.
A polgárjogi mozgalom fontos része volt az államközi buszközlekedés szegregációjának felszámolása az Egyesült Államok déli részén, amelyet közvetlen cselekvéssel – a szabadságutakkal – sikerült kivívni.
A Washington DC-beli, szegregáltan működő Thomson étteremben tartott ülősztrájk olyan bevételkiesést okozott, hogy az étterem áttért az afrikai amerikai ügyfelek kiszolgálására – ám az ülősztrájkok beszüntetése után ezt ismét megtagadta.