A város kétezer fekete lakóját tartóztatták le, mert nem fizették ki a lakbérüket. A letartóztatottak a valóságnak megfelelően azzal védekeztek, hogy azért nem tudták kifizetni a lakbért, mert a bérleti iroda leégett.
250 ezren léptek sztrájkba, és követelték egyebek mellett a női választójogot. A kormány másnap 95 ezer katonát vezényelt ki a sztrájk leverésére. A nők csak 1971-ben kaptak választójogot.
A brit gyarmati uralom elleni Mau Mau-felkelés leverését segítő szükségállapot kihirdetése után tömeges letartóztatások kezdődtek.
A szövetségi rendőrök a Szocialista Párt és a Világ Ipari Munkásai (IWW) szakszervezet irodáiban tartottak razziát országszerte.
Hatszázezer ember vonult utcára; válaszul a rendőrség 750 embert letartóztatott, sokakat megsebesített, és egy tizenhat éves fiút megölt. Néhány nappal később azonban a kormány meghátrált, és teljesítette a mozgalom egyik fő követelését.
A tüntetők a belső útlevelek rendszere ellen tiltakoztak, amely a fekete és indiai emberek szabad mozgását korlátozta az apartheid idején. A tiltakozás az egész országra kiterjedő, két éven át tartó polgári engedetlenségi hullámot indított el.
A májusban indult tiltakozások mindenekelőtt az oktatás állami támogatásának növelését és az iskolák fejlesztését követelték, hogy a szegényebb chileiek közül többen tanulhassanak a felsőoktatásban.
Az USA történetének egyik legnagyobb felkelése azt követően tört ki, hogy a rendőrség hajnali razziát tartott egy bárban egy többségében szegény afrikai amerikaiak lakta negyedben.
A sztrájkolókra tüzet nyitó vezetők közül egy ellen sem emeltek vádat, ugyanakkor a legtöbb sztrájkolót letartóztatták, és súlyos vádakkal – köztük zavargás és gyilkosság vádjával – bíróság elé állították.
A lovasrendőrség rárontott a 30 ezer sztrájkolóból álló tömegre tömegre. Az erőszakos támadásban két sztrájkoló vesztette életét, negyvenöt tüntető sebesült meg, és sokakat letartóztattak.