A lakosság szegregálására szolgáló belső útlevelek rasszista rendszere elleni kampány három hónapon át tartott, és 700 afrikai embert letartóztatása nyomán sikertelenül zárult.
Isabel Perón kormánya több száz argentin rendőrt és katonát vezényelt Villa Constitución városába, hogy felszámolják a militáns ipari munkások szerveződését a „felforgatás” elleni harc nevében.
Egy héten belül százezer munkás szüntette be a munkát, és vonult utcára különféle követelésekkel. A konfliktus nyomán fokozódott a fasizmussal szembeni ellenállás.
A japán gyarmatosítással szembeni tiltakozások sorozatában a következő hat hét folyamán a lakosság 10%-a vett részt. A japán rendőrség és fegyveres erők erőszakkal elfojtották a mozgalmat.
A katonák az alacsony fizetés mellett az ellen is tiltakoztak, hogy továbbra is brit tisztek irányítása alatt álltak, holott országuk két évvel korábban elnyerte függetlenségét.
A város kétezer fekete lakóját tartóztatták le, mert nem fizették ki a lakbérüket. A letartóztatottak a valóságnak megfelelően azzal védekeztek, hogy azért nem tudták kifizetni a lakbért, mert a bérleti iroda leégett.
250 ezren léptek sztrájkba, és követelték egyebek mellett a női választójogot. A kormány másnap 95 ezer katonát vezényelt ki a sztrájk leverésére. A nők csak 1971-ben kaptak választójogot.
A brit gyarmati uralom elleni Mau Mau-felkelés leverését segítő szükségállapot kihirdetése után tömeges letartóztatások kezdődtek.
A szövetségi rendőrök a Szocialista Párt és a Világ Ipari Munkásai (IWW) szakszervezet irodáiban tartottak razziát országszerte.
Hatszázezer ember vonult utcára; válaszul a rendőrség 750 embert letartóztatott, sokakat megsebesített, és egy tizenhat éves fiút megölt. Néhány nappal később azonban a kormány meghátrált, és teljesítette a mozgalom egyik fő követelését.