A holland birodalom részét képező karib-tengeri szigeten a fekete lakosság elleni diszkrimináció és az alacsony bérek miatti elégedetlenség tömeges sztrájkot váltott ki, amely végül a kormány bukásához vezetett,
Az évtizedek óta nem látott méretű zavargások akkor kezdődtek, amikor bíróság a filmfelvételek tanúsága ellenére felmentette a Rodney Kinget összeverő rendőröket.
A merényletet megelőző években King elképzelései mind radikálisabbá váltak: a rasszizmussal való szembehelyezkedésen túl mindinkább szembefordult az USA imperializmusával és magával a kapitalizmussal is.
A kormány a zavargásoktól való félelmében szabadon engedte a letartóztatott tiltakozók többségét, és teljes bért fizetett a sztrájkoló munkásoknak.
A Folyamatos Harc (Lotta Continua) nevű, parlamenten kívüli szélsőbaloldali csoport huszonnégy éves aktivistájának halála nyomán súlyos zavargások robbantak ki.
Tüntetők több száz, európai tulajdonban lévő épületet gyújtottak fel és fosztottak ki, tiltakozásul az ellen, hogy a brit megszálló csapatok előző nap ötven egyiptomi rendőrt megöltek.
A tömeges fosztogatással és a rendőrség ellen irányuló erőszakkal járó lázadás nyomán a polgárjogi mozgalom egyes szereplői felülvizsgálták pacifizmus iránti addigi elkötelezettségüket.
A gyilkosság nyomán napokig tartó zavargások törtek ki Anglia-szerte, a Black Lives Matter mozgalom brit előfutáraként.
Miután a rendőrök tüzet nyitottak a tömegre, zavargási hullám söpört végig az országon, és az így kialakuló felkelés új lendületet adott az apartheidellenes küzdelemnek.
Az incidens két napig tartó zavargást robbantott ki Chicagóban, amely Division Street-i zavargásként lett ismert.