Ezen a napon, 1965. január 30-án tartották Winston Churchill egykori brit miniszterelnök temetését. A temetés egyik legemlékezetesebb pillanata az volt, amikor a londoni kikötő darui leereszkedtek, ahogy a temetési uszály elhaladt mellettük. Később kiderült, hogy a dokkmunkások először megtagadták a daruk leengedését, mivel „nem kedvelték” Churchillt, és csak pluszfizetség ellenében álltak végül kötélnek.
Bár ma Churchillt nemzeti hősként szokás ábrázolni, valójában sokan gyűlölték, különösen a munkásosztálybeli emberek – ezért is veszített az 1945-ös választáson. Churchill hevesen rasszista volt, támogatta a mérges gáz használatát civilek ellen, katonákat vetett be a sztrájkoló munkások ellen, és az ő közreműködése nyomán halt meg mintegy négymillió bengáli ember a rájuk kényszerített éhínségben.
A munkásosztály története
„A kis tettek milliónyi emberrel beszorozva átalakíthatják a világot” (Howard Zinn)
A történelmet nem a királyok, politikusok alakítják, hanem mi: egyszerű emberek milliárdjai. A munkásosztály története – a Working Class History magyar oldala – évfordulós rövidhírek formájában mutatja be a történelmet alulnézetben, az elnyomás elleni küzdelem megannyi epizódját. Itt olvashatsz többet a projektről.
Az anyagot a Théâtre le Levain (Kovász Színház) és a Mérce együttműködésében, Piróth Attila fordításában, Klopfer Judit szerkesztésében adjuk közre a MOT weboldalán, Facebook-oldalán és Instagram-oldalán.
Források:
Simon Heffer, „The Dockers, Churchill and the War’s Most Shameful Secret: Second World War Strikes Reveal Disgusting Lack of Patriotism”, Daily Mail, 2015. január 29.;
Rob Ray, „The Peccadilloes of Winston Churchill”, libcom.org, 2008. január 12., https://libcom.org/blog/the-peccadillos-winston-churchill-12082008.
