Ezen a napon, 1967. június 20-án a texasi Houstonban elítélték Muhammad Ali ökölvívó-legendát, mert megtagadta, hogy besorozzák a vietnámi háborúba. Ali élesen ellenezte az USA háborúját. „Miért kérik tőlem, hogy húzzak egyenruhát, és az otthonomtól 10 000 mérföldre barna embereket bombázzak és lőjek, miközben Louisville-ben az úgynevezett néger emberekkel úgy bánnak, mint a kutyákkal?”

A háborúval szembeni fokozódó ellenállás lecsillapítása érdekében Ali a maximálisan kiszabható büntetést kapta: öt év börtönt és 10 ezer dollár pénzbüntetést. De ez sem használt: a háborúellenes mozgalom tovább erősödött.

Bár az Iszlám Nemzete kezdett elhatárolódni Alitól, világszerte támogató tüntetéseket szerveztek mellette, Egyiptomtól Guyanáig, Londontól Ghánáig. A legfelsőbb bíróság négy évvel később hatályon kívül helyezte az ítéletet. Ali semmit sem bánt meg:

Nem próbáltam én vezető lenni, csak szabad akartam lenni. És úgy álltam ki, ahogy minden embernek – nem csak a feketéknek – el kellett volna gondolkodnia, hogy kiálljon, mert nem csak a feketéket sorozták be. A kormánynak olyan rendszere volt, amelyben a gazdag ember fia egyetemre ment, a szegény ember fia pedig háborúba. Aztán amikor a gazdag ember fia kijött az egyetemről, máshogy tartotta magát távol a hadseregtől, egészen addig, amíg túl öreg nem lett ahhoz, hogy besorozzák.

Források:
Dave Zirin, „June 20, 1967: Muhammad Ali Convicted for Refusing the Vietnam Draft”, Zinn Education Project;
Martin Waldron, „Clay Guilty in Draft Case; Gets Five Years in Prison”, The New York Times, 1967. június 21., 1.