1934. május 16: Teherautó-sofőrök sztrájkja Minneapolisban
A sztrájkoló munkások hónapokig tartó ádáz harca a rendőrök és privát őrök által védett sztrájktörőkkel az USA huszadik századi történelmének egyik központi munkaügyi vitája lett.
A sztrájkoló munkások hónapokig tartó ádáz harca a rendőrök és privát őrök által védett sztrájktörőkkel az USA huszadik századi történelmének egyik központi munkaügyi vitája lett.
A sztrájkolók – akiknek mintegy fele afrikai amerikai volt – csatlakoztak a Világ Ipari Munkásai szakszervezethez. Ez lett az egyik első példa a több rasszt átfogó, hatékony szakszervezeti mozgalomra az Egyesült Államokban.
A sztrájkot a Világ Ipari Munkásai (Industrial Workers of the World, IWW) szakszervezet szervezte, és a sztrájk csúcspontján több mint hatezer dolgozó tagadta meg a munkát.
A nyolcórás munkanapért indított mozgalom központjában, Chicagóban 300–500 ezer munkás tüntetett – majd a rendőrök gyilkos fellépésének másnapján bomba robbant a Haymarket téren.
Az évtizedek óta nem látott méretű zavargások akkor kezdődtek, amikor bíróság a filmfelvételek tanúsága ellenére felmentette a Rodney Kinget összeverő rendőröket.
A lawerence-i sztrájk a szocialista Rose Schneiderman egyik beszédében elhangzottakról kapta népszerű nevét: „A munkásnak kenyér kell – de rózsa is kell.”
A világos bőrű Ellen cilindert és nyakkendőt öltve fehér rabszolgatartónak álcázta magát, William pedig a rabszolgájának.