1969. május 23.: Tömeges sztrájk indul Rosarióban
A tiltakozás a katonai diktatúra elleni, hosszú ideje tartó Rosariazo lázadás része volt.
A tiltakozás a katonai diktatúra elleni, hosszú ideje tartó Rosariazo lázadás része volt.
A szövetség épóületét elfoglaló futballisták a labdarúgás „haszonlesőinek” azonnali elbocsátását és a profitmentes foci megteremtését követelték.
Mielőtt a nácik átvették a műsorszolgáltatás irányítását, sok színész megfogadta, hogy sztrájkba lép, ha bármelyik művészt politikai okokból elbocsátják. A halálbüntetéssel való fenyegetés dacára a sztrájk öt hétig folytatódott.
A spanyol anarchista-feminista magazint kiadó csoport célja „a nők hármas rabszolgaságának: a tudatlanságnak, a tőkének és a férfiaknak való alávetettségnek” a felszámolása volt.
A lázadó katonák megtagadták, hogy lövészárokba vonuljanak. Ellenállásukat leverték, és a zendülő katonák közül tízből egyet találomra lelőttek. Az összes érintett magasabb rangú tisztet agyonlőtték, az altiszteket pedig bebörtönözték.
Az erőszakos rendőri elnyomás ellenére a mozgalom a következő napokban egyre erősödött, és végül a munkások általános sztrájkjában csúcsosodott ki.
A jobboldali katonai diktatúrája az általános sztrájkra válaszul ostromállapotot hirdetett, és totális háborút indított a szervezett munkásosztály ellen.
A sztrájkoló munkások hónapokig tartó ádáz harca a rendőrök és privát őrök által védett sztrájktörőkkel az USA huszadik századi történelmének egyik központi munkaügyi vitája lett.
A londoniak nagy része gyűlölte a rendőrséget; mindenekelőtt a gazdagok tulajdonának védelmére és a munkásosztály nyomorúságos szegénységben tartására létrehozott, erőszakos bandának tekintették.
A sztrájkolók – akiknek mintegy fele afrikai amerikai volt – csatlakoztak a Világ Ipari Munkásai szakszervezethez. Ez lett az egyik első példa a több rasszt átfogó, hatékony szakszervezeti mozgalomra az Egyesült Államokban.